Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Kende Sándor: Fegyelmi eljárás (elbeszélés)
zán, minden parókája .művész (talán ezt mondta neki), annyira szereti az életet; csak én, aki ilyen vagyok, én nem vettem észre. Csakugyan nem vettem észre, hogyan vettem volna; pedig mindeddig -nem voltam vak. Faktum, hogy nem .szokott énekelni - mostanában is csupán olyankor, Iha már elmentek a vendégei. És azt hiszem, nem is valami szépen, csak úgy hamiskásan, ahogyan mindenki, amikor nem bír hallgatni ... És hát abból a csoportból minden turista vissza is jött, haza, egyedül ő maradt volna odakint, ezt a szégyent se akarta, a lelkem rá, ismerem a szívót, én ismerem, én, nem a nagyibácsi a színésznőséggel. Most meg, hogy - miattam jött haza. Hozzám. Ühiüm, hát persze. így van ez. Lám ... Itt van, velem. Ez minden. Szép. És a szeme még mindig. . . meg az üveggolyók, amikor csillognak . .. Miattam... Ugyanis, hogy miattam nem lett belőle - mi lett volna? - csak a nagybácsinál lehet úgy élni, hogy az az élet a saját élete? . . . Nem ilyen furcsa az igazság, hátha nem ilyen furcsa mégse. Vagy ha igen, akkor semmit se ér, annyit se, mint .egy durrdafektes ihicilkligumi vagy a turulmadár a Szabaid- ság-hídon, melyre már .egyetlen halálba kukucskáló .bolondot se engednek fölmászni, amióta demokrácia lett. Gsak ezt mondom én. És .mindegy végül, hogy ki mit hisz ezért rólam. Meg róla is. És hát azóta van csak ez az egész. Az úgynevezett saját élet. És mi-minden az eszébe jut ilyenkor rólam! Régről, éktelenül régről, hány évvel ezelőttiről!... - Hát .ennyire fájt neki? ... Szóval, egyszerre nem vagyok jó. És közben a nagybácsi levelei egyre -gorombábbak. Vastagon ömlik belőlük a szemrehányás, -hogy Pötyikém még csák nem .is válaszol neki. Soha nem ír, egyszer sem írt neki, azóta. Ilyen. * * *- Zánikai kolléga, -gondolt-e arra, tudomása van-e róla, hogy mennyi ártalmat rejt magáiban, ha az -ember iszik? Ha valaki, .mondjuk, egy rendes -dollig-ozó .és ‘egyébként jóra- való ember többet iszik, mint amennyit .elbír? A társadalmi veszélyessége az ügynök . . . Hányán mennek tönklre úgy, hogy amikor elkezdik az ivást, csák egy-két po-há-rkával naponta, a környezetük még észr-e se veszi, nem bizony, .hanem csak akkor figyel föl, amikor megmérgezték már im-aguk körül a légkört, eltaszátották pártjükről a legjobb barátokat is, és .pokollá teszik a családjuk életét. Nekünk, Zánkai kolléga, az a feladatunk, azért vagyunk itt, hogy idejében -megfogjuk a kezét, igen, hogy megfogjuk a kezét, jóakarattal, de keményen. Keményen, hogy visszarántsuk az -útról, amelyen elindult. Amíg -nem késő. Ezért a legszigorúbb fegyelmi büntetést fogjuk alkalmazni, az azonnali elbocsátás eszközével kiéül .élnünk. Eddigi becsületes munkájára való tekintettel azonban egy érvi próbaidőre -e határozat hatályát felfüggesztjük. Kemény a csend, mintha kövek közt ülnének. És hosszú, mint a ‘halak tátogása. Maga az ütemtelenség. A jogtanácsos leveszi végül a szemüvegét. -De nem csinál vele semmit. Ekkor szólal meg a helyi .főnök, a raktárvezető kartárs, aki talán valóban jó.- Nézze. .. hiszen mi is megisszuk, ami illő. .. Nem arról van szó, hogy esetleg bűn. .. Ha az alkalom úgy hozza, ha itt az ideje. . . Gsaik ihát, ha nem szabad, akkor nem szabad. Ha egyszer árt valakinek és mindig megjárja, akkor annak tudnia .kell. .. vigyáznia kell magára.... 503
