Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Kósa Csaba: Szeszélyes nyárutó (elbeszélés)
Albban a pillanatban átóreztem fájdalmát, amelyet az idő hatalmának ezen szem- ímellátható példája támasztott fel ibensőj-ében; nekem érzékem van az ilyen hirtelen fakadt, múlltha tévedő perceikhez, atmelyelk az éveknek kiszolgáltatott valónkra figyelmeztetnek bennünket. Mint (bármely hasonló esetiben, igyekeztem most is valami vigasztalást nyújtani, mert tudóim, mennyit ér az adott pillanatban alkalmazott lelki támasz. Arról 'kezdtem hát elmélkedni, hogy elöbb-utóbb mindemnek nekimegy az idő, s mérhetetlen bendőjével megemészti a legkeményebb feladatokat is.- Hát igen - tűnődött el az idő kilyufcaszthatatlan gyomrán az özvegy. - Nincs kivétel.. .- A rézüst is a konyhában. Egészen •megzöldült szegény.- Régi holmi - állt meg a serényk-edé&ben Kovátzné. Eszembe jutott, hogy egyik hétköznap, amikor körözöttet reggeliztem a linóleummal fedett konyhaasztal sarkán, szemembe tűnt a repedés a porcelán sótartón. Rögtön megemlítettem az akkor feledésre ítélt felfedezést.- Sokat megélt. Higgye el!- És -íme -a bőrönd - ingattam a fejem. - Ki érti ezt? Kétségtelenül -megható pillanatok voltak, s egyedül Kovátzné -rovására íriható, -hogy kellemetlen figyelmeztetése áltál úgy -elillantak, mint a tavaszi lepkék a virágról.- Remélem - vonta össze a szemöldökét -, rendbe tette a cipőjét. Már többször megfigyeltem: a logikus emberek, bármily -barátságosak, s bármenynyire fel is -tudnak engedni, hosszabb távon képtelenek megszabadükú alapvető jellemvonásuktól. Éppen kövatk-ezetes voltuknál fogva, visszatérnek kiinduló állásaikra, s cseppet sem törődvén a m-aggyászo-s-itott hangulattal, céltudatosam végrehajtják eredeti tervüket. Bevallom, csaknem kibukott belőlem ia médtatlanlkodás — alig türtőztettem magam, hogy gúnyosan meg ne kérdjem: 1-átott-e már az özvegy olyan embert, akinek beszélgetés közben leválik a kanja, s külön életre támadva elmegy mondj ulk bevásárolni. Am még bennem zsongott az egész előbbi, kedves hangulat, s elhatároztam, utoljára példát szolgáltatok, miként visdlked-ik -egy hangulatokra i-gazán érzékeny, -fogékony lelkű ember. Nagylelkűen felajánlottam, hogy -sáros állapotában is felhúzom a cipőt, bár ez nem engedmény tisztaságárzésammel -szemben, csupán megszenvedett felfogásom simulókony alkalmazása a helyzetihez, -miszerint az ember ne kényeztesse magát feleslegesen fiatal korában. Kovátzné is megérezhette, hogy olyasmi történt most a házában, ami bőrbekötött illemitankönyvénék A lovaglás vűs-elik-edós szabályai című fejezete alatt olvasható teljes megvilágításban, mert eddigi zavarásáért elnézést kérve, tapintatosan felajánlotta távozását.- így lesz a legjobb - helyeseltem. - Pizsamában mégsem léphetek az -utcára. Mindenre gondoltam, csak -arra -nem, hogy az előszobában meglepetés vár rám. Amint kiléptem örökre elhagyandó albérleti -szobám ajtaján, megpillantottam az özvegy ünnepélyesen felmagasodó alakját; -az -állítólagos barokk asztal mögött állít, s három kanál cukrot -mért a kávémba. Arca a meghatottság vonásait -gyűjtötte össze, orra környékét - hasonlóan a virágok bibéjét borító himporihoz - -rózsaszínű pu-derfoitok hintették tele. Minden elképzelhető -jelzővel dicsértem a kávét.- Igazán örülök - válaszolt megill-etődötten Kovátzné.- A fekete - tagadhatatlan hajlamom van a ibölosélkedéste - jót tesz reggel a gyomornak. De főképp az -idegeknek.- Ámbár csak forrón . ..- Én is ezt tartom - mondtam és megragadtam a ibőrönd szakadozófélben leledző fülét. 488
