Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - Farkas Imre: Boldog oroszlánok

megismertem, még rengeteg mindennek kellett történnie, hogy Afrika földjére tegyem a lábamat. Megvolt-e bennem .a vágy hozzá? Kiben ne volna meg, aki vadászember és valami nagyszerű utón vágyik. Kittanberger elbeszélései, atmoszférája olthatatlan vágyat támasztottak bennem Afrika után, de a ibekövetkező háborús évek nem voltak alkalmasak az ilyen álmok szövögetésére. Belekerültem, akarva, nem akarva a politika forgatagába, s a házasságom révén először összeütközésbe kerültem az akkori jobboldal rézsűmnél. Börtönbe vetettek, megfcinozitak, csáknem megöltek. Ezt követően viszont születésem, de különösen előbbi mesterségem - csendőrtiszt lettem a háború allatt - és feleségem származása miatt lett nehéz számomra az élet idehaza. Nem maradt más hátra, mint súlyosan beteg feleségeimmel együtt elhagyni az országot.

Nagyon kemény, harcokkal, .szenvedésekkel teli élet kezdődött. Megvolt ugyan a mindennapi kenyerem, de új mesterség után kellett néznem. Mi más lehetett volna ez, mint a vadászat. Egy kis rossz hátizsákkal a hátamon jártam akkor az osztrák, majd később a német erdőiket. Be-befcopogtattam több híres szakember ajtaján, kiket irodalomból vagy magyar vadászok elbeszéléseiből ismertem. így jutottam el Frevart főerdőmester lakására is, akinek nevét először Fuchs Antal azóta megboldogult fő- vadásztól, Ugodon hallottam. Fuchs Antal Európa egyik legnagyobb verebes .szakembere volt, Frevert pedig a legkitűnőbb hasonló a németek között. Bekopogtattam hozzá, s ükkor még tört németségemmel elmondtam, üdvözletét hoztam az öreg Fucfostól. Jobb ajánlólevelet nem is vihettem volna. Frevert maga mellé vett, megkedvelt. Megtanultam a német vadászatikat, kitűnő vadgazdálkodási módszereiket, letettem a fácánmestari vizsgát, majd később beiratkoztam a Flano. Münden Erdészeti Egyetemre azért, hogy .az ott, akkor működő vadászati tudományok iskoláját is látogathassam együtt az erdészeti egyetemmel. A döntő fordulat életemben 1954-ben, a düsseldorfi nemzetközi vadászati kiállítás alkalmával következett be.- Az nem világikiállítás vélt?- Méreteiben és adottságaiban meg sem közelítette azt, amit most Budapesten létrehoztunk. A kiállítás rendezősége a Hann. Münden egyebemről hallgatókat kért a kiállítás előkészítéséhez. Engem is kirendelt a vezetőség, ott .dolgoztam nagy szorgalommal, amikor a nyitás előtt két hónappal Scharping fővadászmester - Németország egyik legkimagaslóbb szakembere, a kiállítás vezetője - azt mondta nékem: „Idefigyeljen, Nagy. Holnaptól kezdve maga lesz a kiállítás felelős vezetője.” Hogy hogyan néztem rá, azt körülbelül él lehet képzelni. Valamit dadogtam, hogy és nem is tudok jól németül, és így tovább. „Nahát - azt mondja - ez már az én dolgom. Kérem tegye meg.” Elvállaltam, s úgy látszik - mint a későbbiek ezt bebizonyították -, meg is feleltem a várakozásoknak. Egyetlen incidensem volt Soherpinggel. Amikor átnéztem az aktákat, látok egy döntést, .amiben az áll, hogy a „keleti” országok nem vehetnek részt a kiállításon. Mondani sem kell, hogy ón nem tudtam elképzelni a kiállítást a magyar vadgazdálkodás .eredményeinek .bemutatása nélkül. Elmentem Scherpinghez, s azt .mondtam neki, nagyon .sajnálom, de .ezzel a feltétellel nem vállalhatom a munkát. Erre ő: „Nézze, Nagy! Nem az én döntésem ez, .a vadászati szövetség határozott így. De ha maga annyira alkarja, megengedem, hogy csináljon egy Kelet-Burópa falat, s miattam tdhet .oda, amit akar.” Még meg kell mondanom, hogy találtam leveleket is, amelyekben a magyarok jelentkeztek a kiállításon való részvételre, de válaszra sem méltatták őket. Nyotmfoan hivatalos levelet írtam Budapestre, most .pedig azonnal küldjék a szarvasokat. Rögtön hatalmas ládákba pakolták a legjobb szarvasagancsokat, s ón hamarosan diadalmas arccal csomagolhattam ki - a bírálóbizottság legnagyobb ámulatára - a .szebbnél szebb magyar trófeáikat. Megjelentek a kiállításon egy magyar küldöttség élén az akkori vadászati osztály vezetője, s a MAVOSZ és a MAVAD akkori igazgatói, s lényegében .ezzel kezdődött el a külföldiek magyarországi bérvadá407