Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Bárdosi Németh János: Október ősze (vers) - Bárdosi Németh János: Anyaszerelem (vers)
BÄRDOSI NÉMETH JÁNOS Október ősze Október ősze, csöndes, mély, derűs, cirpelj csak szívem, méla hegedűs, míg órám ketyeg, zengi az időt, mely sólyomként száll ablakom előtt. Előbb egy kémény sűrű fátyola, aztán a felhők szállongnak tova, emlékeim, az évek árnya is így húznak el, az árnyuk tova visz. Oda, ahol az életem fakadt, mint csörgő forrás, később mint patak, míg ide torkoll, hova most vetem a tenger-habra mély tekintetem s összefoly itt már minden, ami volt: ifjúság, csók, láng, vers és őszi hold. Anyánkat úgy becézi a dal, hogy felnevelő dajka, ki édes csókkal indított első útra. Védett a naptól, széltől, szerelmes nem szeret úgy, ahogy ö anya-szívvel aggódott annyi bajban. Tejet és könnyet adott, kimosta kisded ingünk, féltett a folyó mellett, erős volt óvó szárnya. S amire örömet lelt, könnyedén odahagytuk, könnyezve intett búcsút: hűség a hűtlenségben. Ma már a nehéz útban úgy látjuk könnyes arcát, ragyog a messzeségben, akár egy fénylő csillag. 3«7 Anyaszerelem
