Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Dénes Zsófia: Adyról a fiataloknak
DÉNES ZSÓFIA Adyról a fiataloknak Ady Endre is nádfedeles házban született, mint Csokonai, Petőfi és Arany. Ez a falusi-népi származás őrajta is mindvégig nyomott hagyott. Egész életében csak az egyszerűt iszerette, és megmaradt annál, ami nem hivalkodik. Hogy ne említsek mást, ő alki mindig keveset evett, ételek közül csak hármat szeretett. Lencsefőzeléket, túrós palacsintát és puliszkát. Palacsintából kettőt iha megevett, akikor már nagyétkű volt. Lencséből és puliszkából pedig, ha nem kis tálban adta asztalára anyja vagy Lajos öccse felesége - akkor egyáltalán nem kért bedőle.- Nagy tálból nem eszem! - tiltakozott. - Ahhoz nincs elég étvágyam! Die ne ifelöjtsqm el, a spárgát is igen szerette. Pedig az már inkább afféle ínyenc étel. De a spárgát anyja kedvelteüte meg vele, aki saját veteményes kertjében nevelt spárgát, amikor már nagy kertjük volt. (Édesnek és menyének, Annának mindig jó konyhája vdlt.) Egyszerűségről akartam szólam. Igen, Ady az éttermek közül is a szerényeket, a korosiniaszarűeket, a szállodák közül csak a kopottasoíkat, a fcávéházak közül csak a nem-fényűzőket szerette. Hogy miiért? Lehet, azért is, mert ezek emlékeztették leginikáhb miagyar vidéken töltött serdülő éveire, kisvárosi idiáMf jóságára. De megkülönböztetése minidének előtt annak szólt, hogy kik látogatják a helyet, ábová betér. Hogy ott milyen körülötte a közönség és a légkör. Ez határozta meg válogatását. Ő a szegénynópet, a dolgozó kisembert, a küszködő értelmiségit - a rosszul bérezettet - vagy éppenséggel a társadalomszéli (kisemmizetteket tartotta olyan környezetnek, amelyben ő vagy otthon van, vagy amelyhez ő, bizonyos lázadásokkal, hozzátartozik. Évekkel a halála után, amikor közvetlen családjából már seriki más nem élt, csak öccse felesége, az meghívott engem Ady szülőföldjére, a Szilágyságba, hogy átéljem, megismerjem azt is. Elvitt Éirdmindszantre, Adyék falujába, és felnyitotta nekem az 1970-foen felépült, új családi háziban azt a szobát, amelyben Endre lakott, valahányszor hazatért. Azt egyedül csak ő lakhatta, amíg élt. A szülőknek a verandára nyíló magyszobája valóságos tereim volt. Lajosébnak vendégszállásul egy közbenső kis szoba épült. De Endre levegős és világos szóbáj ánák külön kijárata volt a kertre, hogy ő sohase érezze .magát „fogolynak”. Az egész elrendezést pedig Édes akarta így. Ott álltam tehát egykor Ady érdmindszenbi szobájában. Leültünk Annával az asztal melletti két székre, több nem is fért volna el. Hallgattunk. Annyi múlt és oly sok visszahozlhatajtlan vett (bennünket körül. En befelé hallgatóidztam, hogy a szolba mit mond nekem. Azt mondta, hogy Ady minden városi-nagyvárosi és kastélybdli szobája közül őt szerette legjobban. Talán azért is, mert hogy olyan legegyszerűbb. Ilyen szobát nem lát aiz ember városban, csak éppen falun, ahol az emberek nehéz .munkával keresik meg azt a szűkös pénzt, amiből új portát építhetnek a régi, roskadozó vályogház helyett. Akkortájt még .nehezebb, kétkezi munkával, mert általában kevés volt a gazdasági gép. 388
