Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - TANULMÁNY - Paku Imre: Ortutay Gyula
amelyek számára az egyedüli hivatást, a néprajz tudományának a műjvolését megszabták', azon belül pedig a népköltészet értelmezését, rvallamíint anyagának, szövegének kiadását megjelölték. Korán megismerte s tudatosította vállalt tevékenységének eszközértékéit is, aminek azonnal kettős vonatkozását kell megneveznünk: elsőként beszélhetünk egy önórványesítő szándékról, azután ímeg egy külöinlegesítő vonásról, miszerint egyéni feladatait fölényesen megoldja. Sem az előbbi jellemvonást, sem az utóbbi előnyszerzést nem elítélően, hanem felemelően említettük meg, hiszen e kettő nélküli semmifajta haladás, fejlődés az egyén számára el nem képzelhető. A nép- költészet emez elméleti értékeinek számbavétele számos gyákorlati szempontot érvényesített: a népköltészetet a tudomány anyagaként, tárgyaként népszerűsítette, a köz- műveltségnek becsült eszközévé emelte, felkeltette az ábrázoló művészetek (rajzolás, fametszés, fényképezés) alkalmazásának igényét a népmeséknek, néplballadáknak és válfajainak képies megjelenítésére; emelte e nemű kiadványok külső kiállításának általános színvonalát, mindezzel pedig az olvasók ízlését fokozta, nemesítette; az érintett művészetek tevékenységét új irányba terelte; ez úton is az egyetemes fejlődést segítette. Ennyi sokoldalúság jellemzi s minősíti tudományos munkásságát, szervező-irányító képességét. Vezetésre, közéleti szereplésre hivatott egyéniség, eddig megtett pályáján mindezt többször igazolta. Tudományos irányát kétféle úton, párhuzamos módon érvényesítette: elméleti tanulmányokkal és gyakorlati módszerekkel; az előbbi a tudóst jellemzi, az utóbbi viszont a megismert igazságok népszerűsítésének tisztes szándékát élteti legtöbb megnyilatkozásában. Elméleti művei a tudományos haladás fokozatait mérik, ugyanakkor népszerűsítő közleményei, kiadványai, népi szövegfcözlései a közművelődés körét tágítják. E kettőt összeköti és áthidalja politikai szereplésének tudatossága, népszeretete; ez utóbbi egyáltalán nem valami alkalmi, múló demokrataság, hanem folyvást érlelődő, fokozatosan fejlődő, adott időben bibonltalkoztátőtt világnézeti kétrdésisorozat. Aki annyira népközeiben dolgozo tt, észlelt, figyelt, mérlegelt, amiként Ortutay immár négy évtizede, az szükségszerűen vált a nép ügyének képviselőjévé. A politikus és a tudós az ő személyiségében kiegészítik, sőt segítik egymást, s mi több, eme kettőség egész lényét jelenti Politikusként baloldalon helyezkedett el, tudósiként a haladás, újítás, újulás elkötelezettje: e kettőből áld, egyesül egyénisége, éhben a nyilvánvaló összhangban teljesíti mindenikorli vállalkozásait, vállalásait, s éhben a természetes egységben oldja meg adott-kapott feladatait. A szükséges követikeztetósék levonásában találta meg azokat az indítékokat, amelyek tudományosságának és poilitikusságánaik közös eredetét, érintkező pontjait a földművelő szegénynép szellemi és anyagi életében - paranosolóan - fedezte föl már legelső szöveggyűjtő útján, 1932-ben. Észleletéitől később a következőképpen vallott: „Világos hát, hogy az első, népmesét, balladát Ikereső úton nemcsak folklócproib- íémákra találtam. Meg kellett értenem a népköltészet és a társadalom összefüggéseit. Felelnem kellett arra (is, hogy az írástudatlanság miért az egyik életfaentartója a paraszti szóhagyoimányofcnak, de életiben tartója a mese, a népdal mellett a paraszti hiedelemnek is, a megalázkodó jobbágyi magatartásnak. (Ez az alázat aztán gyorsan csap át féktelen lázadásba!) S így követett kérdés kérdést, gyors ütemben. A népköltészeti vizsgálat lelikliismeretam szerint nem engedte, hogy megelégedjem a szövegek puszta összegyűjtésével, a motívumok, 'típusok szokásos 'rendszerezésével.” Mindig tovább lépett, a valóságos (helyzet, képtelen környezet föltárásával, amiben a nép költészete lélekimentő tényezőnek bizonyult a paraszti életmód sivárságának közepette. A nép jobb megismerése segítette elő a népköltészet tökéletesebb értelmezésében. „A szabolcsi falvaik megtanítottak arra — ismétli egylik helyen -, (hogy a nyomorúságnak és a társadalmi, gazdasági s politikai elmaradottságnak mily végső fokán is ellenáll még a lélek: lázad dülbvel, s csillapító mesével védi magát a pusztulástól, s ahol ez 3-3
