Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - TANULMÁNY - Paku Imre: Ortutay Gyula
az ellenállás hiányzik, áhol a lélek megtöretett, ott megindul a bomlás.” Elnémulnák a dalos ajkaik, elhallgatnak a mesélők: síri csend honol a tájakon . .. kopár erdőn nem fészkel és nem énekel a dalos madár sem. A népköltészet - az élet dallama. A hazái iszelkpű és tárgyi néprajz igen vontatottan fejlődött. Sok kiváló művelője akadt és mégis nehezen lépett a tudomány elismert rangjára. Szákmai társaság, kiváló folyóirat (1890-ben létesültek) és alapvető művek jelezték, hogy ez az ismeret- csoport, rendszerezett tudásanyag megérett az önállóságra, s ijóval tölblb a tartalma, semmint amolyan segédtudományként kezeljék. A teljesedés a harmincas évék elején és folyamán következett be: néprajzi tanszéket alapították előbb a szegedi, majd a budapesti tudományegyetemen (egyébként az (évtized folyamán mindkettőt megszüntették). Szintén erre az időre esik az összegező sziaikmai nagy mű, a Magyarság Nlápraj- zánák a megjelenése. Az érdeklődés széles körét mi sem jellemzi, hogy ez a négykötetes ténytisztelő, adatközlő összegezés 1944-ig három kiadásban jelent meg. Emez alapvétő vállalkozás lezárja a néprajztudomány első, kétségtelenül nagy korszakát. Minden alapossága, részletező módszere ellenére egyik nagy fogyatkozása aránytalanságaiból adódik; nagy hibája az egyoldalú merevség, kiáltó hiánya, hogy a nép társadalmi állapotát, vagyoni helyzetéit, megélhetési küzdelmének ókait mellőzi, ezzöl a lényeget ikerüli meg; a nép életét amolyan istenadta idilli állapotnak tekinti és önként - a maga (gyönyörködtetésére - teremtette térgyias és szellemi művészetét; mindössze Kodály Zoltán utalt, a népzenei fejezetiben, a pásztorok kegyetlen sorsára, művészetüknek mélyből eredő gyökereire, a nagy fájdalmak-szülte fájó virágokra. Mindenesetre ez az összefoglaló tudományos kézikönyv .hamarosan vízválasztónak bizonyult, értékét, hasznát mindenütt méltányoiíták. A fiatalok ugyan tisztelettel forgatták lapjait, mestereik tekintélyét méltányolták, érdemüket elismerték; kétségtelenül sokat tanultak belőle, de nem .mindannyian tekintették véglegesnek, mert ebből az álapvetésből csak hátrafelé, a megtett útra tekinthettek. Az újabb népköltési gyűjtések fokozottabb figyelmet, másfajta köziésmódolkat kívántaik, elmélyültebb, élet- közelibb szempontokat követeltek, mint am.it a Magyarság Néprajzának III-IV. (kötetéből tanulhattak, s amiről a Kisfaludy Társaság Magyar Népköltési Gyűjteményének XIV., a nagyszalontai folklórt bemutató kötette taniúsfcödoltt, ami pedig a dalok szövege mellett azok dallamát is közölte. Ortutay Gyula elsőként szakított a népköltészet hagyományos értelmezésével és értékelésével, már kezdő lépésnek tekintett gyűjteményében, Mondotta . . . című kötetében, 1933-ban, tehát a Magyarság Néprajzának megjelenése előtt. Valóságos társadalmi ihelyzetrajzot írt le adatközlőiről (béresekről, dohányosokról, nélkülöző, írástudatlan öregekről); elemezte a népballadák, betyár- és munlkásdaldk kel étkezésén ok indítékait, s ekkor már - egyelőre gyér adatok alapján - bizonyos műfaji törvény- szerűségeket állapított meg; számos összefonódó tényező eredményének tekintette a népköltészetet - legelső gyűjtőútija után. A most éppencsdk megpendített .gondolatfutam alaphangnak (bizonyult és egy eredeti népköltési elmélet teljes szókészletévé sokszorozódott. - A következő, 1934-es esztendőben megjelent műve 'Tömörkény Istvánról szól, miben nem szakított a néprajzzal, noha irodalomtörténeti értekezést vámok tőle elsősorban - a cím alapján. A szegedi író elbeszéléseinek tüzetes vizsgálata közben mindjobban meggyőződött arról, hogy a .népies elemek (népszokás, .szókészlet, paraszti észjárás, népdal, .foglalkozási sajátosságok s egyéb táji adottságok) nemcsak behatolhatnak az irodalomba, hanem módosítják annak .műfajait is, nevezetesen a Tömörkény-féle .tárcaelbeszélésaket nagyrészt a népélet leírásának, ileikületéndk tükreként lehet és kell is tekinteni. Itten már rezdült az a sejtelme, mely később tolla- hcgyérc sugallótta azt a megállapítást, miszerint a szépirodalomi elbeszélő műfajoknak végső forrása a népmese és rokonsága, csak a távolság mértéke különbözhet, változik
