Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Molnár József: A másik kapu (elbeszélés)

- Várjon csak. - Litz 'kezét összekulcsolva feltámasztotta álfát, és maga elé meredt. - Várjon csak! Sokkal több sör volt. Több sört ittam, sokkal többet; nem tudom, nem számláltam.

Én az abroszt simogattam, nem néztem egyikükre «am. Ezzel is jelezni akartam, hogy nekem Llitz ügyiéihez semimi közöm. Arra lettem figyelmes, ihogy csikorog a kavics, mert a fahérkábátos igen siet a söntós fellé. Jó ideig várattak (bennünket. Ez azért 'bosszantott, mert jól láttam, hogy belülről többen is .figyelnek (bennünket. Litz végül a két üres söröspoharat ütögette össze. A pdharak összekocogtatására kijött egy termetes, útias öltözékű kövér amíber. Litz odasúgta odkelm, hogy ez az igazi főpínoér, de én inkább tulajdonosnak néztem. A termetes ember bocsánatot kórt, amiért megváratott beninüniket. Barátságosan megkérdezte, hogy mivel lehet szolgálatunkra.- Le szeretnék számolni az összes fogyasztásomról.

A testes ember nem is mutatott meglepődést. Ceruzát keresett, és számolőblőkikot vett elő.- Itt csak két sört rendeltem, és egy sóski'flit fogyasztottam, de említettem már, hogy más helyeken dlég sok sört ittam meg, de nem jegyeztem meg, 'hány korsóval és pohárral. Bort többet ittam, iha beleszámítom azt is, amit családi körben vagy vendégség alkalmával fogyasztottam. Kitüntető nagy szerencse inam ért életemben. Volt egy szeretőm huszonegy éves karomban.- Csak egy szeretője volt?- Olyan több is volt, áki pénzért tegeződött velem. Ez az egy, akit említettem, minidig hozott álmát magával, és 'bűnbeesés előtt megetette velem az alma felét. Ezenkívül mást soha nem kért tőlem.

Litz itt szünetet tartott. Elfeledkezett rólunk és nézett a másik 'kapu felé. Volt nekünk otthon egy öreg lovunk; annak volt olyan feketén bánatos tekintete, mint ekkor Litznak. A lány képét láthatta lebegni a kert végében, akinek élvezetet szerzett, hogy állmát fogyaszthat vele. Gyöngyözni kezdett a homloka; legyintett, aztán beletúrt a hajába.- Mindegy. Van három öcsém; jó fiúk, szeretnek.- Barátja, imás valakije? - tudakolta a termetes 'ember, és szorgalmasan jegyzett a blokkjára.- A Záhorszky, meg a Kemény; ők még iskoláskoromból valók. Elfeledkezhettek rólam azóta. Aztán ültem 'háromszor hajón. Nem igazi tengerjárón, hanem olyanon, amelyik üdülőket visz sétahajózásra a Balatonon. Cseregyereklként egy évig voltam német szóra Grazban.- Más nem volt?

Litz már szünetekkel és akadozva beszélt. Az utolsó kérdésre némi hallgatás után előadta, hogy az elfogyasztott cigarettákat sem számolta .meg. Valit még huszonhat esztendőre elégséges kenyere és hozzá való más tápláléka. Leeresztett hangsúlyából sejteni lehetett, hogy nem jut eszébe más bemandanivaló. - A kövér egykedvűen számolt, aztán letette a cédulát Litz elé. - Negyvenhárom év és hat 'hónap - tette hozzá.- Jól számolt? Nekem csak huszonhat van.- Sajnálom. Akkor nem engedhetem M innen. Itt marad zálogban.- Vegye tudomásul, hogy semmi kedvem sincs várni. - Felém foirdúlt. - Akikor kénytelen leszek megfogadni azt, amit maga tanácsolt. A vonat alá fekvést.

Itt derült tkli, hogy miilyen szákmájába való ember ez a termetes. Azt felelte, hogy szó se róla, előbbnutóbb megteheti, de ne higgye, hogy ez tisztességes elintézés. Mert cipőt, ruhát szaggatni, jó falatok erejéből megemlberesedni - ezért bizony teljesíteni is kdl‘1 valamit. - Szelíden nézett Litzre, és semmi Ibárttót, megalázót, kioktatót non éreztem hangjában.

301