Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Molnár József: A másik kapu (elbeszélés)
Mind a hárman az úttest felé for dúltunk, mert nagy fókcsikorgás közben gépkocsi állt meg a vendéglő előtt. A doktorunk szállt iki belőle két ápolóval. Lehet, hogy pillanatnyilag Litz meg sem isimmé őket. Annyira elfoglalták a gondolatai, hogy nem tudta felmérni .kényes helyzetünket. Annyi pénz sem volt nálunk, hogy a két pohár sört és a sósikifliit ki tudtuk volna fizetni. A doktoriunk a gépkocsiban megkérdezte, hogy miiért hagytuk él az intézetet.- Át akartam imanni az őrök vadászterületékre. - Olyan bűntudat nélkül mondta, mintha egy visegrádi kirándulásra vállalkozott volna.- Maga is? - kérdezte felém fordulva.- Nem; én nem akartam. - Litz helyettem hozzátette, hogy az ő kérésére kísértem el tervezett utolsó útjára. A doktorunk úgy rendelkezett, hogy az ápolók Litzet kísérjék fel szobájába, engem pedig betessékelt az irodájába. Az első kérdése volt: hogyan jutottunk ki az épületből. Amikor erre feléltem, utána megkért, hogy foglaljam össze érthetőbben: mi volt Litz szándéka? Töredelmesen bevallottam néki, hogy a lényeget illetően én sem tudok többet nála. A részletékről szóló miegfiigyélésaiim nem érdekelték. Barátságosan elbocsátott. Mielőtt, élővettam volna a füzetet, hogy megörökítsem e valószínűtlen, de számomra .hasznos gondolatokat sugalmazó délután legfontosabb mozzanatait - alaposan meg kellett rágnom néhány részletet. Miért tartom Litz koncepcióját alapvetően hibásnak? A legelevenebben az a kép maradt meg bennem, amikor a vendéglőben elszámolás közben olyan feltűnően .gyöngyözött Litz homloka. Igen valószínű: félt a főpincér gyanakvásától. A fogyasztásból bliccelő vendég bűntudata határozta meg a bedyzetét. Az ő helyében én is sörökről, cigarettáikról és hasonló kacatokról tudtam volna beszámolni. Litz .koncepcióját azért érzem alapvetően hibásnak, mert ő az életét a fogyasztásából akarta elszámolni. Életünk egésze - ezt most .világosan érzem - minőségileg több, mint fogyasztás. Életünk tartalmában csak tartozék a fogyasztás. Az is igaz, hogy elengedhetetlen tartozék. Ha a másik kapu elé jelképesen elfogadunk valamiféle főpi.noórt, annak inkább alkotó igyekezetünkről, társadalmilag hasznos csélekvéseink eredményeiről kell beszámolnunk. Ez it a gondolatot - ha kifejezhetővé érlelődik bennem - elmagyarázom majd a doktorunknak. Valószínű, hogy elbocsát az intézetből, ha meg tudóim győzni: a délután eseményein olkulva visszatért gyerekkori cselekvő szenvedélyem, tettekben lecsapódó alkotásvágyam. Bízom abban, hogy ő ezt gyógyulásom félreérthetetlen jeliének fogja tekinteni. BÁLINT ENDRE: SZÓL A KAKAS MÉG 302
