Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Molnár József: A másik kapu (elbeszélés)
- Tudja, ez lesz .az utolsó utam, szeretném ha elkísérne valaki. Elérhető közelségben nincs rokonom, sem más hozzátartozóm. Azt hiszem, van akaraterőm, nem szoktam változtatni álláspontomon. Utólag sem tudtam magyarázatot találni arra, hogy miiért indulltam el vele. Fogta (karomat, jóformán húzott a zárt osztályhoz vezető átjáró felé. Az átjáró kapuját zárták; csak orvosoknak volt kulcsuk hozzá. Líitz kikémlelte, hogy a kaput elfelejtették lezárni. Még rejtélyesebbnek tűnit előttem, hogy Litz némi kerülővel egy áruszállító kocsik ítészére nyitva levő kijárathoz vitt. Senki sem állított meg bennünket és kijutottunk az utcára. Máig sem tudom, hogy a siker a véletlenek elképzelhetetlen ö&szjátóka vagy Litz pontos felderítésének gyümölcse volt-e. Olyan utcára értünk ki, amelyben alig volt ember látható. Ki bolond ilyen hőségben az ebéd utáni szieszta óráiban egy meredek úton felfelé kapaszkodni? Litz 'karomnál fogva siettetett. - Ki kell érnünk az intézet látóhatárából. - A második keresztutcánál vissza akartam fordulni, miért szúrást éreztem a szívemben.- Csak addig a pádig bírja ki - mutatott Litz egy autóbuszmegálló bódéja felé. - Ott már kifújhatjuk magunkat. Amikor levegőhöz jutottam, első dolgom volt követelni Litztől, mondja meg, hova akarja kísértetni magát.- Innen már kényelmesen odaérünk öt perc alatt. Hiába nézelődtem a földszintes, kertes villák között; egyik sem látszott tetthelynek. - Gyürkőzzünlk neki - tanácsolta Litz, és biztonság okáért megint karonfogott. - De miár kisebbre fogta ő is a sebességet. Tényleg nem kellett öt perc se, amikor elértünk egy olyan kert-kerítéshez, amelyen A Hét Bükkfához feliratú ibádogtábla virított.- Megérkeztünk - mondta, betessékelt a kertkapun. Leültünk egy alkalmasnak látszó asztalhoz. Nem tudtam elképzelni a folytatást. Az épületből fehérkabátos, velünk egykorúnak látszó pincér sietett az asztaliunkhoz. Litz két pohár sört rendelt. A sörrel együtt sóskiflit is hozott.- Mit akar ebben a vendéglőben? Litz fölényesen elmosolyodott; rejtelmes hangon, majdnem suttogva közölte, hogy a külső látszat számára ez egy vendéglő a sok közül. - Bízva a diszkréciómban azonban elmondhatja, hogy a beavatottak számára egyben végső leszámolóhely is. Az ember bemondja a főpinoérnek, hogy mit fogyasztott, miiben volt része, és ha elszámolt, akkor azon a másik kapun - mutatott a kertihelyiség túlsó része felé - átmegy az örök vadászterületekre. A keithélyiség általa mutatott részéhez megítélésem szerint egy gazdasági udvar tartozott; nem látszott az az örök vadászterületek bejáratának.- El kell ismernie, hogy ez .stílusosabb, mint a vonat alá fekvés. E lehetős égről csak kiválasztott emberek tudnak. ígérje meg, ha nem tart velem, és visszamegy az intézetbe, erről ott senkiinek sem beszél. Nekem is esküvel kellett megfogadnom annak az imádkozó Lajosnak, hogy c vendéglő kettős természetének titkát senkinek sem fedem feli. Maga is esküdjön meg.- Attól tartok, hogy az imádkozó Lajos félrevezette magát.- Lajosért én tűzbe merem tenni a kezem. Megint jött a fehérkabátos, és megkérdezte, parancsolunk-e még sört. Elfelejtettem említeni, hogy a sör mindkettőnknek jólesett; poharaink üresek voltak.- Még sört? - ismételte gondölatából kizökkentve Litz. - Nem bánom. Aztán fizetni szeretnék. A fielbiéitkiaibáfcos bekiáltott a söntés felé: - Janii, két pohár sört! - aztán Litz felé fordult. - Ugyebár négy pohár sör, és amint látom, egy sóskifli. (Én nem vettem a sóskiflls kosárkáiból.) 300
