Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonci Miklós: Kondor Béla művészetének hivatása

s ihogy belerajzol a kiépre, azzal csak figyelmesen továbbá útj eleket helyez öl, mely a belső élet felé mutat.

Kondor művészetiében az élet ősfoka, örök kiindulás az arc tekintete - Zrínyijéhez pompás süveget keres, Tersánszky Józsi Jenő lelkiségét lilába rejtőző árnyalatokkal találja meg, e rögös színesség erénye ez esetben, hogy mindent szikikére redukál, s kedvesen tüskés felülettel idézi az író igényes és elnyűhetetlen, teremtő játékosságát.

Mindaranyiunk önarcképét a bohóc, király, angyal 'eszmékkel szervezi egységgé. Groteszk mozzanat, hogy a okikuszi 'kikiáltót püspöksapkába öltözteti, azt a magányba szorult embert, aki a test állandó gyötréseirvel és aszbézissel jut a nehéz kenyérhez - a bolond király megcsúszott lépteivel baltáját szorítva 'mégis valamit őriz a régi méltóságból, ha baltája az erőszak nem időszerű jelképévé is tömbösül. E tárgyiban legnemesebb 'közeg a darázslkirály, mely az ősi boldogság elvesztett aranyidejében darázs - virág-ember társulásban köröz, jelezve, bogy a lét imár a növény fokán is királyi, s nem periféria, hanem központ, akár az ember, ezért adhat koronát darázsnak a festő, aki az égitestek lépteit sűríti e virágállapotot elhagyó tündöklőén sárga madárkezdet szárnyaira.

Kondor Béla művészetének egyik főszereplője az angyal, aki az ő értelmezésében lényünk jobbik .fele, ahogy imár Vörösmarty „angyali érzelerrí’-ről szólt, mint célkitűzésről. Ez a felfogás eltér attól az isteni hírnök megfogalmazástól, ahogy Van Dydk, Raiifaello, Botticelli festette e szárnyas fantázáálényelket. Az ő angyalai Ady és Ámos Imiiéi dühödt és légiesük teremtményeivel tartanak rokonságot, időtől és tértől nem korlátozottak, eszményeink teremtő kirajzásait rögzítik. Angyalmomológjait versben is áhítattal mondja ,,a kékségben, mely mintha szürke lennie”. „Angelus Henmeticus”-a „nagy sötétzöld réten . . . naplementeikor” beszél, s válaszában a költő a születést „a halálhoz hasonlatos irdatlan rázfcódás’knak tartja. Kondor angyalai leginkább a jó. ritkán a rossz termékei, s ha egyik költeményében „piszkos angyalok”-at is lát, azt legtöbb festményén megtisztítja, és eszményi állapotban láttatja, mert Supka Magdolna szép megfigyelése szerint Kondor Béla „alkati sóvárgása a szárnyalás. A sáska, az angyal, a helikopter, a darázs, kedveltjei a szárnyas lények, akik a maguk módján, szárnyasán, de földhöz vonzottan élik az időnkénti testi-lelki fel emel klsdés kettős élményét.” Ikarusza is csák a szó fizikai értelmében bökött angyal, mert az űrhajózás diadalmas repülésének emberi teljesítményét kezdeményezi. Ezt a világot 'körkörös formával, intenzív színekkel ábrázolja, s a kék ablak a kozmosz szédítő távlataira néz. Kondor „Itélkező”-je is angyal formátumú, szájiában karddal igazítja helyre a megsértett arányokat, s dühének iramát a tündért színvilág oldja, enyhíti kellemessé.

Festményein addig memorizálja a formát, míg perfekt lesz táncosnője és asszonyi alakkal, templomi környezettel szervezett Péter apostola. Nem restelkedik a gyerek- rajzok esetlen báját és frissességét fogadni „Lidérc”-án, ahol harmatos hajnali kék lebegésben szivárognak a sejtelmes fények. Üjafob képeinek kiemelkedő opusa a „Tüntető nők”. Szürkék csoportjából rajzanak elő a sárgák, tőlük izzik a felület, s vonulásukat vörösbarnára enyhíti, mert a fejek feszültsége, a lábak izgatottsága ezt a nyugalom- ellenpontot igényli. Mindig ügyel az arányokra. A deformált részek, jajgató végtagok, ráosozott fejek, baltás figurák negatív alkotórészei nyugtató szimbólumokkal egészülnek ki, melyet kulcsok, virágok reprezentálnak.

Kondor Béla évekig végezte nagy körültekintéssel és pedantériával az illusztrációk kötelező céhmunkáját. Igazi rajzi műfordításokkal közelítette meg méltó szellemi társként a világirodalom nagyjainak irodalmi alkotásait. Dürrenmatt regényét kísérő rajzai mellett 1960-ba.n Ramuz művének grafikai értelmezését végezte. Itt még kísért némi skolasztikus íz, de az iróniával fűszerezett fcatonásdi üres peckcssiége már az írói hangvétellel párhuzamosan Háry János zamattal azt jelzi, hogy e figurák nem Teli Vilmos