Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Thiery Árpád: Oroszlánok kora (elbeszélés)
A futár összahúzódott arccal ült. Ettől a beszélgetéstől éveik óta neon tudott szabadulni. Magányos perceiben újra és újra az utolsó lehetőség fájdalmával bukkant fel. Súlyosbította most az emlék felbukkanását napok óta tartó nehéz lelkiállapota, és az a körülmény is, hogy ma a dandárparancsnokságoti mindent megtudott: mi történt T.-bcm és mi fog ezután történni. A kis létszámú fehér különítmények egyelőre ugyan csak a városoktól, nagyobb községektől távolabb, de már különösebb elővigyázatosság nélkül cirkáltak a Dunántúl középső részén. Betörtek a tanyákba, majorokba, cs akire a gyanú legkisebb árnyéka vetődött, a helyszínen felkoncolták. A futár előtt minden szertefoszlani és elsüllyedni látszott, az utolsó cél is, hogy vörös futárként a veszélyekkel szembenézve valamit helyrehoz az élet mulasztásaiból, az elrontott élethelyzetekből, végre tehet egy-két jó mozdulatot mások érdekében, önzetlenül és vezekelve, ha már a legegyszerűbbet és a legfontosabbat Korovónál gyáván elmulasztotta. Napok óta, ahogy az északi és a tiszai frontokon súlyosbodott a helyzet, egyre többet és egyre kétségbeesettebben gondolt Korovóra. Maga előtt látta a havas, íuoskos gödröt, amelyet a testük melege olvasztott fel, és amelyben épp hogy elfértek a tizedessel, amikor az állások fölött megjelent az eltévedt kétfedelű ellenséges Albatrosz. A gödör fenekére lapultak. Gladán, aki a levegőben éveken át királyként, haliéit megvető bátorsággal dolgozott, ezt a fajta veszélyt nem bírta idegekkel, ezt a félelmet nem bírta elviselni. Kidugta a fejét. A repülőgép az erdők felé manőverezett, mielőbb át akart csúszni a saját állásaihoz. Akkor Giadánt hirtelen elfogta valami különös hevület, amikor az emlber a halálfélelemből egyszerre átzuhan a [győzelem mámorába, és az Albatrosz után eresztett egy hosszú sorozatot. A gép megbillentette a szárnyát, aztán széles ívben megfordult, és rájuk repült. Gladán halálraváltan szorította arcát a gödör fenekére, bele a hóba, a lucsokba. A tizedes, akinek Gladán miatt a gödör aljában nem jutott hely, megpróbálta a lehetetlent: a gépfegyver csövét ndkisze- gezte az alacsonyan közeledő repülőgépnek, és tüzelt, tüzelt, tüzelt. Az Albatrosz mielőtt lezuhant volna, a gödör mellé ejtette az utolsó bombáját... A szanitéc azt mondta, a sílécen csak egyiküket viheti el. A tizedes csúnyán vérzett. Csak egyikőtök!- mondta a szanitéc, és akkor Gladán anélkül, hogy felfogta volna, mit tesz most- keresztet vetett a tizedesre, mint egy pap. A segélyhelyen leíratták vele a támadást, hogyan lőtte le az ellenséges gépet. Két hét múlva megérkeztek a kitüntetések. A .század parancsnoka aranyat kapott, Gladán ezüstöt. A tizedest a gödör mellett ásták el. A futárt kiverte az izzadság, a fogai ősszdkoccantak, a gyomra táján émelygést, szorítást érzett.- Valami baj van? - kérdezte Wolf, és megfogta a karját. A futár mély lélegzetet vett.- A fronton tönkrementek az idegeim - mondta, és úgy ült a sarokban, rossziul- létével kínlódva, mintha egyenesen a halálba készült volna. Wolf szívesen segített volna, ami több volt egyszerű elvtársi igyekezetnél, olyannyira, hogy egy-egy pillanatban úgy tűnt előtte: nem is a fegyelmi szakasszal, hanem a futárral utazik. A futár sápadt, szenvedő arcára pillantva azonban alábbhagyott a lendülete. Furcsa helyzet volt. Át sem akart már ülni a szakaszhoz, a futár mellett se 1 alami nagy lelkesedéssel ült. Legjobban annak örült volna, ha mielőbb megérkeznek D.-be. S ahogy közeledtek, arra gondolt, hogy mi történhetett T.-ben, mi vár majd ott rájuk, és míg a mozdony a személykocsival ide-oda zökkenve száguldott a kanyargós vaspályán, arra is megpróbált választ kapni önmagától, hogy csak a táviratból megítélve eléggé gyűlöli-e azokat ott T.-ben, hogy fölvegye velük az élet-halál küzdelmet, anélkül, hogy maga előtt látná az arcukat, tudná, hogy kicsodák is emberi 18
