Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Biró János: Látogatóban

öregek és gyermekeik ajkán felcsendülő „Jó szerencsét” köszöntés őrzi annak emlékét, hogy itt volt hazánk első szénbányája. Születésében és élmúlásában is az első. Lakóinak száma 1600 körül mozog és 95%-ban ipari munkások Lakják. Közigazgatásilag sohasem volt önálló - most sem az minden vonatkozásban Sopronhoz tartozik. A város 10 kilométer távolságra van lés ez egyúttal az egymáshoz tartozás minőségére is tájékoztatást nyújt. Két évtizeddel ezelőtt néprajzi és anyanyelvi szempontból még zárt településnek számított, de az 50-es évek éléjén a családok nagy száma áttelepült Várpalota és Oroszlány vidékére. Helyüket az ország minden részéből érkező, munkát és lakást kereső fiatal családok foglalták el. Társadalmi alakulatok — rokonság, szomszédság és haráti körök - lazultak és szűntek meg, vagy .jöttek létre újak.

Az emberek élete legjobban a családiban ismerhető meg, a gyermek a családban növeszti életrevaló szárnyait, de a családban kaphatja a ballasztokat is, amélyek súlyos teherként akadályozzák a felemelkedését. Ha igaz, hogy az uralkodó osztályok gyermekei folyamatosan örökölték a szülőik átlagon felüli adottságait - nem kizárólag szellemi képességékre gondolok akkor az is igaz, hogy a munkás származású gyermekekben is újratermelődhetett szüleik kilátástalan, szürke és reménytelen életszemlélete. Ez az ataviiszti'kus életfelfogás aztán tovább hatott, s részben hat ma is.

Mi született, írni születhetett velük?

A munkások élete régen nehéz és bizonytalan volt. Ami életük folyamán bioilógiai és pszichológiai vonatkozásban érte őket, azt nemzedékek örökölték hatványozódó töménységben. Az örökség jelentkezett érdektelenségben, igénytelenségben és tespedt- ségben. Hiú ábránd volt azt hinni, hogy a felszabadulás pillanatában a munkás megszabadul minden káros szemlélettől és olyan negatív tulajdonságoktól, amelyekről ugyan nem tehet, de a régi, ma már történelmi múltú nyomasztó sors hatására mégiscsak rögződtek benne.

Egy negyedszázadéit fordult a történelem. Hol és milyen értékű változást eredményezett az emberek életében?

A szocialista társadalom gazdasági, politikai, szellemi és erkölcsi fejlődésének objektív szükségletei (világosan körvonalazható követelményeket támasztanaik társadalmunk polgáraival szemben. A követelményekből jut a családra, a munikáscsaládra is bőven. Élettani, lélektani, erkölcsi és más szerepkörei mellett a család nevelő szerepe egyéni és közösségi szempontból döntő jelentőségű. A családi környezetnék elhatározó személyiségformáló szerepe van. Azonban, hogy a család az egyén és társadalom számára egyaránt 'hasznos szabályozó szerepének megfeleljen, számos és egészséges társadalmi kapcsolattal kell rendelkezzen. A család a felnövekvő nemzedék számára az egyéni fejlődés legkorábbi szakaszától kezdve erőls érzelmi hatással közvetíti a társadalmi elvárásokat. Az elvárások közvetítésének tartalmi és fotimai szintje a szülők tudás- és viselkedésszínvonalának, törekvés-, érzelem-, valamint magatartásszintjének a függvénye.

Ilyen gondolatok rendeződtek, fogalmazódtak újra és értékelődtek át bennem, amikor elindultam P.-ékhez, hogy ismerkedjem a családdal, a három gyermekkel, s egy kicsit a halott emlékével is. Szerettem volna a teljes családdal találkozni, ezért az esti órákban látogattam meg őket. A hegyek között hamarabb sötétedik, és a szétszórtan épült házak nehezen közelíthetők meg, de szerencsémre önkéntes kalauzom akadt egy szolgálatkész tizenéves fiú személyében, aki elvezetett a keresett házig. Amikor a kapun beléptem, girhes macska osont el mellettem, majd meglapult a lakás ajtajánál. Megkocogtattam a barnára festett ajtót, miközben két izzó szem figyelt reménykedve az ajtó nyílására. Kevés idő múlva nyílott az ajtó, özvegy Z. Mühályná, a gyermekek nagyanyja tessékelt a lakásba. Amíg a szomszéd szobából széket hozott