Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - Várhelyi József: Nem lehet szabadulni (elbeszélés)

Vonat most már csak tízkor jön, aztán meg éjfélikor. Az autóbusz régien bejött. Csak kocsival jöhet. Jöhetnek.

Nyolc óra.

Hirtelen fázni kezdett. El kellene gyújtani a tüzet. Háttal nekitámaszkodott a hideg cserépkályhának. Tűzgyújtás, uramisten'

A Nagy Szertartás körülbelül ilyen volt:- És most rendülj meg ldkedben - ha van naked ilyen - te évimillliók óta kétbalkezes hím, mert ím, tüzet csiholok a te barlangodban, amelynek részleteit ón Is nyögöm, aki imagam vágyóik a Meleg, a Fény, és a Légy.szí vés csinál dmegeztnekem istennő egy személyiben. - Ági akikor letérdelt, a kályha elé, gyufát gyújtott, magasra tartotta a lángot.- Hej, 'babonás ragyogás, harniiincfilléres bosszúság, gyújtsd meg ebben a dög kályhában a tüzet, amelyről azt hazudjak, hogy valami Promincli nevezetű antik ürge lopta el a tökitészeg isteneiktől egy égi házibulin . . .- Ágilkáim, elég az ujjad . . .- Te most meg vagy rendülve, mert nagyon szeretlek, miiképpen itt a földön is, tehát fogd be a szád - lamentált tovább és odanyomta az égő csortkot a papír kilógó széléhez. - Igenis (hazudjak, mert egy férfinak sose jutott volna eszébe, hogy egy ménkű nagy lobogó fáhasábot hazacipeljen, hanem biztos valami szegény görög féleség gürizett azzal is - csapott diadalmasra a hangja.- Ágikéin, úgy nézem, túl van tömve a kályha, hadd igazit. . .- Te csak ne nyúlj hozzá, mert te buta vagy és füstöt csinálsz!

Ö is füstöt csinált. Ilyenkor kormos ujjúit széttárva mumimusozott: - Mert cc biztosan rossz szenet hoztál fel nékem az alvilágból, uh! uh! - Füstszagú baját odadkó- kálta az álla alá, és föln-evetett az arcába.

Ági három évig sistergő volt és boldog. Mindenkit 'magával sodort, aki csak a közelébe került. Uralkodott és szolgáik egyszerre, és a kettő között nem volt semmi különbség.

Akikor került új munkahelyre, magasabb beosztásba.

A hideg csempétől fázni kezdett a tenyere, a hátára ráhűlt az inge. Blőlkötorta a zsebéből a gyufát. A kis kékes lohbanásban megpördiiltek a falak, és amikor a láng nyugodt sárgára váltott, olyan üresség tátongott a szobában, bogy reszketve lökte a gyúitót a papír alá. A nyomán fekete szélű fénykaraj harapott a régi Rádióúíjság betűi közé.- .. . Azt akarom, hogy szeressenek. Nem bírom elviselni a közömbös embereket, ha meg haragszanak rám, attól kiborulok - mondta egyszer, valami gyötrődő fénnyel a szemében. Ági akikor is kiszállásiról érkezett haza, a hivatali kocsi a házig hozta. A kollégáktól kapott virágot rendezgette a vázában lassú, szinte szomorú mozdulatokkal. Valami idegemség áradt belőle, gyámoltalanság, riadalom. Odament hozzá, .hogy elcsábítsa. A két tenyere közé fogva maga felé fordította az arcát. Bktóor érezte Ágin a bot szagát életében először. Megijedt. Ági utált .mindenféle szeszt.- Drága, hogy lehet ez?- Ó semmi, olyan szívesen kínálták, nem volt szívem visszautasítani.

Nem beszélteik róla többet.

Ennek több mint egy éve már.