Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Várhelyi József: Nem lehet szabadulni (elbeszélés)
Egyszer felment Ági új hivatalába. Nem szeretett odajárni, ha tehette, inkább telefonált. Ági nem volt a szobájában. - Bent van a séfnél - mondta a kis gyakornok és tisztességtudóan mosolygott. - Ó, már csák beszélgetnek, tessék nyugodtan bemenni - készségeskedett a titkárnő. Odabenn füst és pálinkaszag. Ági csillogó szemmel, kissé bizonytalanul jött eléje.- Rögtön jövök, csak még, tudod ... - karolt belé és gyorsan odasugta: - .. . netn lehet mindjárt elrohanni. - És szemlével intett az dnvitálóan mosolygó négy férfi fölé. Ági aznap este megsértődött, és amióta ismeri, először duzzogott. Fél kilenc. Megállt az Idő. Valamelyik lakásban felbődült a televízió, aztán nyomban lehalikult. Már nem várt. Idegei megreszkedtek, kialudt bennük a feszültség. Ölmos mozgással ágyazni kezdett, de villanyt nem gyújtott. Ági ha otthon volt, soha nem engedte, hogy ő ágyazzon, de ha elfúló lélegzettel későn rohant haza, a vetett ágy láttán mindig meghatódott.- Ó, te drága, hát ilyen késő van, pedig úgy siettem, de tudod, hogy van kiszálláson, még ide, még oda, csak még ez az egy pohár, én meg tudom, hogy itthon vársz, de nem lehet szabadulni, nem lehet megszabadulni. .. Ági ilyenkor mindig őszintén kétségbe volt esve, De soha, egyetlen egyszer se mondta, hogy ne haragudj, sem azt, hogy máskor nem teszem. Nem lehet szabadulni. Talán már nem is akar. A kályhában nőni kezdtek a lángok, .sárgás kis füstök pöffantek ki ajtaja résein. Kinyitotta az ablakot. Fanyar szél ringatta az utcai lámpát, a sárga négyszög még élesebb leüt az udvaron. A macska nem volt sehol. Nem messze a háztól alattomos csendben járt egy autó motorja. Emberi hang nem érkezett. Becsukta az ablakot, felkattintotta a villanyt. A szétröppenő fény várakozó kis örömet gyújtott benne. Halkan zördűlt a kulcs az előszobaajtón. Aztán kivilágosodott az üvegajtó. Az órájára nézett. Negyed tíz. Ági háttal az előszobaajtónak támaszkodott. Kabátja nyitva, fehér blúzának felső gombja gombolatlan. A kerek kis gyöngyház tompán fénylett, mint az alatta derengő fehér halom. A férfi szeme fekete lett, mint a szén.- Virágzik a kökény - nyöszörögte Ági. A hangja töredezett volt, mély ós üres. Fénytelen szeme hirtelen óriásira nőtt, ernyedt kezéből a lába elé hulltak a virágos ágak. Csak a kabátot tudta lehámozni róla, a cipőjét már az ágyon húzta le. Ági beszopta a száját és hallgatott. A szeme sarkából szivárgott a (könny. Aztán hirtelen hányni kezdett. A makulátlan fehér párnán 'kibomlott valami rettenetes, vörös virág. Vermut. Nem bírta nézni. Kirohant az előszobába, magára rángatta a kabátját. Az utcán r ette észre, hogy' nadrágja szegélyén magával vonszolja a tüskés kökényágat. Éktelen dühvei tapodta le magáról. Aztán visszament, felvette.- Virágzik a kökény - dadogta záróra tájt a pincérnek és megpróbált mosolyogni.- Igenis, tanár úr, de talán jó lenne hazamenni, a tanár úr nincs ehhez szokva - mondta az, és eléje tette a negyedik gint. 12
