Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Cz. Jónás Erzsébet: Ági háborúja (regényrészlet)

megyek. A búcsúzainál anyukám nehezen akart el-engedrti. Ilona néni nevetve mag is jegyezte, hogy anyukám olyan nehezen enged el, mintha (háborúba mennék. Ha tudta volna, milyen közel jár az igazsághoz? Szerencsésen megértkeztünlk célunkhoz. Piroska keresztanyjójék közel 'laktak a 'vasútihoz. öriszerttpóter egy nagy falu, mindjárt a vasútállomásnál két nagyobb fűszerüzlet is van, de nekem fel kellett mennem -utasítás szerint egy dombra, megkeresni azt a iházat, amelyiknek a kapuja előtt két magas fenyőfa áll. De ihadd írjam le sorjában, ahogy történt. Először bementünk Piroska néniékhez, Piroslka (keresztanyjához. Nagyon örülték nékünk, mindjárt asztalhoz ültettek, és disznósajttal, tepertyűvel, hurkával, íbornall kínáltak. Nem rég volt náluk disznóölés. Bizony jóízűen befalatoztunk. De én már .türelmetlen voltam és mondtam a Bori-sfca néninek, anyukámnak azt mondták, hogy itt kapok majd petróleumot meg más élelmet pénzért. A nénli azt mondta, ,kap:ni, de csak j-egyre. Nekem nincs jegyiem, csak pénzem. Na akkor kár a fáradságért, mert jegy nélkül semmit nem adnak. De ón megpróbálom, erősködtern, ha már -itt vagyok. Hát csak próbáld - nevetett a néni. Piroska is készülődött, 'hogy jön velem, de én azt mondtam, csak maradjon, sietek vissza. Nem is nagyon erősiködött, szívesen maradt a jó (meleg konyhában az unokatestvéreivel. Én 'meg 'elindultam a ibádogkanmámimial meg a kosarammal Fielsőszerre. Eléig sókat mentem felfelé, amíg a dombtetőre nem értem. Kerestem a házait, ahol a kapu előtt két nagy fenyőfa áll. Elől kasszában egy új iház, és ihátul, keresztben egy zsúptetős, alacsony, nagyon régi ház. Az új ház elején van egy kis szatócsüzlet, ahová marmorn kellett. Egyszer csak megláttam, amit kenestam. A szívem nagyot dobbant, most éreztem csak azt a nagy felelősséget, amire vállalkoztam. A lábaim olyan nehezen mozogtak, mintha egy-egy kő lett volna rájuk kötve. Egy pillanatra megálltam, lehunytam a szemem és a négy barátomra .gondoltam ott az erdőben. Azok is rám gondolnak most, tudóm, érzem. Azután elindultam az üzlet felé. Az a név volt kiírva, amit Pista mondott. Lenyomtam a kilincset lés beléptem az üzletbe. Ahogy az ajtót kinyitottam, megszólalt egy csengő. Ahogy betettem az ajtót, újra szólt. Egy kis harang volt felakasztva az ajtó föllé, és csilingelt. Bementem az üzletbe, ide senki sem volt bann. Körülnéztem és vártam. Kicsi üzlet volt egy pulttal, állványdktol, két-hánam kasza, -sarló, szénásvilla volt a falhoz támasztva. Ostornyelek a falon, egy tartó lámpa- cilinderékkel, a polcokon cukros és papíndoboz-ok. Az orromat mindenféle szag csapta meg. Már hosszúnak tűnt az idő, amikor nyílt a hátsó ajtó, és egy fejkendős idősebb némi jött be az üzletbe. Nem falusiasain volt öltözve. Nem volt rajta ibő szoknya, sem blúz, amit errefelé hordanak. Egybeszabott ruhát 'és kötényt viselt. A vállán kötött kendő, amit fázósan összehúzott magán. Szép arcú asszony volt, csak egy kicsit bandzsított. Igen meglepődtem, hogy ő jött be, mert nekem egy férfivel kellett 'beszélnem. Megkérdezte, mit kérek. Petróleumot és kukoricalisztet - feleltem. - Hol a petróleumjegy? - Az nekem -nincs, -de Viszákról jövök, ott -mondták anyukámnak, hogy van itt egy fűszeres bácsi, alki jegy nélkül is tud adni. - Ejnye, a bolondját járatták v-eled, hiszen sokszor még jegyre sincs. Nem tudók -adni, -mondd -meg az édesanyádnak. Na Isten veled - és máris indult kifelé a kis ajtón. De ión csak álltam és nem mozdultam. M-ondolm, hoigy nem tudok adni, mire vársz? - mordult teám már türelmetlenül. Én kétségheesiésemlben elkezdtem zokogni. - De azt -mondták, itt van egy bácsi, az ad. Bekiál'tótt a hátsó ajtón: „Laci, gyere be”. Bejött egy férfi. Középtermetű, zöldeskék, kissé kidülledt szemmel. Elég nagy orra volt, és oldalt hiányoztak a fogai. Bi-rgeri csizmát visdlt, vadászkalapot, a kabátja gomblyukában egy nyilas- j-elvény. Azt hittem, megdermedek a rémülettől. De iha már itt voltam, végig kell csinálnom. Ügy éreztem, hiába jöttem öriszentpétar-re, hiába reménykednek -azok a szegény búj-dosók. - Na mi baj van, édesanyám? - kérdezte a nénit. A hangja nyugodt és kellemes volt. - Majd dlmondja ez a lányka. - Ezzel kiment az üzletből. - Mit aikarisz kislányom? - Petróleumot. Viszákon azt mondták, hogy itt jegy nélkül is kapD4