Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Cz. Jónás Erzsébet: Ági háborúja (regényrészlet)
azt válaszolja, mire Pista betanított, akikor jó [helyen járok. Akkor mondjak dl mindent, és kérjek sürgős segítséget, mert Péter mér a végét járja. Elpusztul, ha továbbra is az erdőben kell maradnia. Ha nem a megbeszélt választ kapom, akikor ne szóljak semmit. Vásároljak valamit, mert egy kis vegyesikereskedéslbe kellete mennem. Az üzletnek a tulajdonosa a segítség. Leírták, hogy .néz ki, és hol találom meg. Elbúcsúztam szegény üldözött barátaimtól, akik tőlem remélték a .segítséget, mély .az életet jelenti nekik. Édes jó Istenem, hadd, hogy mindent jól el tudjak intézni. Hazafelé gondoltam csak arra, hogy mit fog anyukám szólni, ha észreveszi, mennyi eleiem hiányzik. De biztos voltam benne, ha elmondom az igazat, nem kapok ki, és ő is segíteni fog. Már delet harangoztak az ivánei templomiban, amikor hazaértem. Gabika még nem volt otthon, és anyuka nagyon .meglepődött, hogy nem együtt jöttünk haza. Az arcán láttam, hoigy valami haj van. Kérdeztem, hogy írni történt, csak nem? ... És mutattam a padlás felé, ahol apuikám rejtőzik. Nőm, nem, hála Istennek, nyugtatott meg anyukám. Behívott a szolbába, ahol csak kettesben voltunk, s elmondta, sok élelem eltűnt, és nem tudja mit .gondoljon. Pedig olyan nehéz hozzájutni, és hat embernek enni kell, akármilyen szerényen is. - Édes anyukám, nem hatnak, de tíznek - feleltem, és akkor elmondtam a két nap alatt történteiket. Anyám .megdöbbenten nézett rám, majd szorosan magához ölelt, mintha valami nagy hajtól akarna megvédeni. Arca sápadt volt, egész teste remegett. - Angyalom, drága kicsi lányom - mondta és csak ölelt, szorított magához. — Anyukám, ugye segítesz. Úgy híznak hennám és benned is azok a szegény emberek. Nincs rajtunk kívül senkijük, aki segíteni tudna. - Átkaroltam anyukám nyakát és csókoltam könnyes szemét. - Segítek, de ez neim is lesz olyan könnyű, hisz az eddigi élelem előteremtése is good volt. De meglesz, .meg kell lenni mindnyájunknak. - Nekidm Ötiszentpétenre kell mennem Ihollnap - mondtam határozottan. - De kivel? Egyedül nem engedlek, és én egy órára sem hagyhatom el a házat. Nem volna .egy pillanatnyi nyugtom sem, ha nem őrzöm apádat. - Egy kicsit elgondolkozott, aztán azt mondta: - Megkérjük Piroslkát, Ilona néni lányát, hogy menjen át veled. Azt mondom, hallottam, (hogy pénzért lehet kapni petróleumot és kukoricalisztet. A többi azután a te ügyességeden múlik. Ha vállaltad kislányom, próbáld elintézni a ileghető legjobb tudásod .szerint. Légy óvatos. Gondolj .az erdőben levőkre, de reánk is. Egy hibás szó és mindnyájan bajiba kerülünk. - Anyukám szól; Ilona néninek, hogy Piroskával menjek át Öriszentpétenre, .mert ott kapni élelmet. Ilona néni beleegyezett. Holnap korán reggel indulunk. Ó csak sikerülne jól elintézni. December 3. Ilona néni reggel korán beszólt hozzánk a szobáiba, hogy Kapitány Jani, a félszemű postás elvisz bennünket szekéren Pankaszlba, amikor viszi a .postai küldeményt. Onnan már vonaton mehetünk Ör.iiszentpétarre. Panlkaisz 5 kilométer, ez a legközelebbi vasútállomás. Pankasz után következik Nagyrákos, azután Öriszentpétar. Vasúton talán fél óm. Nagyon örültem neki, így gyorsan ott vagyunk. Kapitány Janit ismerteim, fiatal, igen jóképű, derék legény, csak gyermekkorában kirúgta a ló az egyik szemét, amin most fekete .köpést hord. Ezért .nem kellett bevonulnia katonának sem. Kapitány Jani a postánál van alkalmazásban lovastól, szekerestől. Minden nap megy a postáért és viszi a Viszákon feladott leveleket, csomagokat .a panlkaszi .vasúthoz a mozgó- postjáaa. 'Hal van utas, .azt is felveszi szekerére. .Mii hát Piroskával iBelliklászültünk az útra. Anyukám egy kétliteres petróleumos kannát adott, meg egy kosarat, hogy legyen mibe elhozni, amit vásárolok. Tudtuk, hogy úgysem hozok sem petróleumot, sem kukoricalisztet, de megtettünk .mindent, hogy senki ne gyanítsa az igazi okot, amiért D3
