Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Farkas Imre: Öregszülék téli eltartása (elbeszélés)
FARKAS IMRE Öregszülék téli eltartása A legfontosabb mást a határozottság. Légy derűsen tántoríthatatlan. Nevesd ki aggó- dalműiért. Fújd el énveit, mint a (pitiét és győztél. Ezek az öreg falusi nénikék tiszteli is az akaratot, mert hisznek az. alrendéi ősiben. A legnehezebbet is 'elviselik, ha az rein- delés. „Isten akarata, én pedig csak egy gyenge halandó vagyok” - gondolják, s ettől erősebbek lesznek, mint az, akiről feltételezik, hogy időnként bizonyos megmásíthatatlan dolgokat mér az emberekre. Miért volna éppen a te anyád kivétel? Mlég nines nyolcvan 'éves, máris tíz megrendítő eseményt gyűjtögetett össze. Ötször szült, ötször temetett. Két gyermeke, szülei és férje koporsójára dobhatott volna göröngyöt, de sohasem tette. Jajgatott helyette panaszosan és vádlón, mint a magára hagyott árivá. „Nincs már nekem drága jó gyermekem!” „Nincs már nekem drága jó édesanyám!” „Nincs már nekem drága jó uraim!” Az első kiáltások akikor szakadtak 'ki belőle, amikor a koporsót leszögezték, az utolsók akkor, amikor a koporsót bahantoltáík. Fekete szegélyű fehér zsebkendőjével takarta el az arcát, nem fogadott el nyugtátokat és nem engedte, hogy kíméljék. „At akarom élni - mondta - megérdemli a drágám.” A temetőből lassan indult haza, hogy miire megérkezik, leszedjék a gyászdrapériát. Mindig délelőtt temetett anyád, mindig nagyon sütött a nap. „Elszomijaztak az állatok” - mondta, ahogy becsukódott mögöttetek az utcaajtó. S amíg te ájulltan támasztottad a hátadat a falhoz, s láttad, amint apád élő szemébe homok folyik, átöltözött, fogta a locsolót és inni adott a tyúkolknák, csirkéknek. Ám most jó lesz vigyáznod I Anyád ellustult az utóbbi hetvenöt esztendő alatt. Nem azért, mert járni alig képes, a lelke lett unozdülatlanabb, és olykor furán is viselkedik. Dalocskákat sziszeg, mialatt főz vagy kapáll, s néha maga m rosszallja, almikor ráébred, hogy megint hangosan beszólt. „Persze, ez attól van, mert mindig egyedül vagyok” - ámítja imagát, és ilyenkor már szándékosan is sziszeg. Egy-egy rövid kis dalocskát. És eközben konok lesz, egyre konokabb. Sejtheted miért... Többé már nem alkar temetni. Hinnéd, ha nem látod? Ösziszáintást kapott a háztáji. Persze, az új elnök. Fiatal. A régi nagyon jó elnök volt. Ez csak jó, de tud is. Szép szántás. Mély és ünnepélyes tőle az utca. Ünnepel anyád földje is. Bizarr folt a zseb’keindőnyi fiatál fenyves ia ház mögött. Ajtótokra vonalas «kalapot ragasztott valaki. „Nagyon szép, vágott és töves karácsonyfa kapható jutányos áron.” Nocsak! Kereskedünk? Lépj be szaporán. A konyhában a konok öregasszony ,és a világegyetem legjobb savanyú fcrumplilevese vár.- Megint 'átkozottul jólesik. A feleségeim életében sem főzött ilyet. Azt mondja, már nem is próbálkozik. Pedig mindene megvan hozzá. Még a paprika iis itthoni.- Más ízű ám a leves, 'ha friss husiból födik. Még a zöldsjég sem olyan városon. Aztán az a csapi víz .. . 119
