Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Hajnal Gábor: Spirálba forgó (vers)
HAJNAL GÁBOR Borostyánnal befuttatolt talapzat állt ama régi kertnek közepén hol ellobogtak gyermekéveim ahová emlékeim visszatérnek. A dió érik ott a fákon a szél leveri éjszaka csak fel kell szedni és enyém már első utam e kertbe visz. A császárkörtefán piroslik pár árva körte szomorún vén göbös fán kevés a körte de a zamata különös (a vers is egyre kevesebb már göbös életemben). A. rózsatő mind elvirágzott az utakon lehullt szirom a régi kert várja zihálva mikor hull rája már a hó. * Az őszi lombok zsugorodva gyönyörűn rőt aranyban izzanak kábít erjedő mustszagával az októberi ikrásfényű ragyogás. Állj meg te villogó spirálba forgó itt volt s már el is lebegő időm mielőtt végső álomba zuhannék lobogj köröttem fényeiddel. 116 Spirálba forgó
