Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Bratka László: A vagonrakó nekrológia (vers) - Bratka László: Csendélet (vers)
BRATKA LÁSZLÓ A vagonrakodó nekrológja Mint pápua a zsebrádiót úgy vette őt kezébe a világ- recsegett, morgott, de csak a bajsza alatt mert, úgy puffant, ahogy rúgták. Minden este tíz korsó sört ivott és hazaindult mikor érezte, hogy vállán- a rozzant trepnin füstöt talicskázik a ventillátor A holdfénynek támasztotta a brikettvillát és a szívlapátot.... a halál babakrémmel kenegette tenyerét. Csendélet űrhajó-rakéták tűz-tenyerével döngeti mellét a világ. Térdig állva az óceán-edényben bólintanak a kontinensek - ez igen, az. első álmából felriadt múmia megigazítja fejalját a királysírban, Homérosz teleszivatja töltőtollát és papírra veti az Or-Iliász első éneké Egy pillanatra az amazonaszi indián is feltekint, majd folytatja munkáját; a csípős rőzsefüstön egy fejet zsugorít. SIMON IVÁN: KISVÁROS 117
