Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Morvay Gyula: Gyémántszipka (elbeszélés)

Öreg Savuro állllt egyszer Beng elé, ujjaival a mellére bökött.- Márjád ne legyen, Beng! Legalább me gyémántokat rakattál volna „szipkádra”, te átolk! Engetm Is legyaláztál, hogy azok gyémántok; láttál már igazi gyémántot? No látod, hogy nem. És amúgy? - kérdezte szemét töriilgetve öreg Savuro.

Bang vállát rángatta; fel,leniéi,le.- Gyere él Savurohoz; mindig akad kiszámítani való; rajzoltathatsz is. Gyere el, te csak gyere el. Hogy nem a fiam mondja? Én mondom - a fiiam mondja.- Majd meglátom, majd meglátom - csóválgatta a fejét Beng, aki nem ddhány- zott, nem vette szájára a sörosi üveget, aki erőt szerzett a brigádban, maga is teletömte magát erővel, hogy megáillhasson a lábán, ímert miniden reggel és minden este érezte, tudta és látta, hogy a munka a minden. Messziről nézte tegnapi magát: amint a gyé- mántos szipkával akarta elvakitani a világot, azzal ákart legyalázni mindenkit, hogy mindenki odanézzen: gyómántszipka, de az a toll, a gyerek, Savuro, meg az öreg Savuro, a brigád és a bíró, ez az egész körülötte forgó világ igazibb és erősebb volt nála, de azért őt is megköszörülte, leszedte róla a rozsda-pergetet, hogy tisztábban éljen.

CZÖBEL BÉLA: MÜZSA