Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Pósfai H. János: Kiáltás háromszor (elbeszélés)
PÖSFAI H. JÁNOS Kiáltás háromszor i. Hegyes, kemény tőrként meredtek rá a jégcsapok. Felnyúlt az egyikért, s megszorította. Érezte, hogy süt. A jégcsap hegyes végéből leharapott egy csipetnyit, a többit elhajította. Sápadt volt az arca, szögletes, kemény. Galambszürke ruha feszült rajta, s amikor felnyúlt, kabátja kigombol adott, és úgy maradt. Nadrágzsdbébe csúsztatta kezét és keresztülment az udvaron. A fcútnál megállt, mintha vizet akarna húzni. Szeme a vályúra szegeződött. Eszébe jutott, ősszel alig győzte a Vizet húzni. Óráknak tűnt, míg ittak az ökrök. S ő közben merte a vizet. A tizedik vödörnél belaköpött a markába, mert a sudár kiszárította a tenyerét. Önkéntelen mozdulattal a kezére nézett. Tenyerén vastag bőr feketéllett, vastagabb, mint akkor. Jobb lábát megemelte, cipője sarkával foele- dobbantott a vályúba. A jég köményein visszarúgott. A bányamunka érdessé tette kezeit, vállai megszélesedtek. Amikor lépett, járása könnyűnek tűnt, pedig a lábain is érződött az erőltetetüség. Arra gondolt, szentét élet az övé, nem volna szabad így élni. Kövecsesnek igaza van, „Nem a bánya esz meg titeket, hanem a pálinka”. Igaza van, biztos, igaza van. De hát nem leihet elkerülni a Bödönházat. Maguk (között így hívták a kopasz Vencel butikját, a Károly- akna szomszédságában. Egyszerűen nem lehet 'elkerülni. Az erriber kilép a kasból, szénpor mindane, csak a szeme fehérje villog, meg a foga, ha nevet. A zuihany leszedi a fekete szénport, de bedül sajog, és kapar valami. S ennek a kaparásnak engedelmeskedni kell. A Bödönházban pedig mindig 'ákad valaki, egy-fcát ismerős, akiket szintén nem lehet elkerülni. Az apja azt kérdezte tegnap este, mit osinál azzal a sok pénzzel. A bányászok sokat keresnek. Röhej. Hol van az a sok pénz? Az (apja arcán sóvárgás 'és sajnálat ült. Tudta, hogy a pénzt sajnálja, a pénzért volt a sóvárgás. Egyszer egy ilyen hazalátogatáskor kikottyantotta, hogy akár négy és fálezret is megkereshet, ha nékidu- rálja magát. Akkor nem szólt semmit az öreg, de estefelé hallotta, amikor átszólt a kerítésen a szomszédnak: „Mit gondolsz, négy-öt 'ezer között keres a fiam!” Röhej. Annyit keres, amennyi éppen elég. Talán, ha meg ltudná állni, hogy ne (menjen a kopasz Vencelhez. .. Nyílt a konyhaajtó, az anyja jött (ki. Fejőedény volt a kezében, a tehénhez Indult.- Megfázol itt - mondta a fiúnak.- Nincs hideg - felelte kurtán, bántotta, hogy féltik. Majd hozzátette: - Fejni megy?- Oda. Addig bamehetnél öregapádhoz. Még nem is látott.- Majd bemegyek - mondta a fiú. 295
