Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Végvári I. János kiállításai

Végvári I. János kiállításai

Végvári esztergomi kiállításának - amellyel új múzeumi épületet avattak a városiban és bemutattak később Tatán, majd Oroszlányban is - nagyméretű plakátja egy vérnarancs színű korong körül sorjázó „írottas” figurákat ábrázol: mézeskalácsfigurák, napkorong, holdkaréj, tilinkózó pásztor, primitív kerék lebeg a szemünk előtt, 'bennük a festőben újra megtalált gyermekikor, az ismét felelevenedő népművészet motívumai és jelképrendszere. A tárlat valóban ezt a magasabb szinten ismételt egykori élménykört dokumentálja, pedig a főiskolán 1953-iban végzett művészben még a Gresham tiszta hagyományai és jellegzetes tematikái élték tovább. Majd ismételt nyugat-európai útjain ismerkedik a század kortársi és korábbi művészetével, az ott látott példák nyitják a szemét a szalídebb magyar konstruktivizmusra is: ekkori képein a „szentendreiek” formavilága és színkultúrája, faktúrás felületei revelálódnak. Portréin, szigorúan rendezett házcsoportjain mélytűzű bordók és vörösek, álmosbarnák és okkerek, de a tájak és városképek talán mégis a posztimpresszionista iskolázottságot bizonyítják. Párizsi és római grafikáiban új szelek és új színek ihletik, az olasz és francia gótika kő- emlckei, velük az eleven utca ellentétes látványai, a sokféle járókelőé. Modem és ódon, csillogó és sárbaragadt, gazdagság és szegénység, kultúra és szellemi nyomor visszás egymásroellettisóge: utcalányok a körmenetben, templom és night club, szökőkút és coca-cola, az „ükkor és most” számunkra szokatlan példázatai. Római kiállításával Végvári elnyeri az olasz kultuszminisztérium aranyérmét, hazai tárlatai is sikert és elismerést eredményeznek.

Végvári I. János: Ellentétek (tusrajz)

87