Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Végvári I. János kiállításai
Az 1965-ös pesti bemutatkozása (Fényes Adolf-terem) során még ,,egy Szentendréihez igazodó festőt” láttak ibenne recenzensei, de az azóta eltelt esztendők, utazások és stúdiumok talán meghozták életének és élményeinek kimunkált szintézisét. A gyermekkor eleven emlékei (1927-ben Dunaszekcsőn született, a népi kollégiumok nyitották számára meg a továbbtanulás és művészi képzés lehetőségét, ma az esztergomi tanítóképző tanára) már személyes és szuverén világot jelentenek a képeken. Egyben az említett forrásokiból (kiszűrt egyéni ábrázolásmódot is, ma talán már felszabadultat, stílusában senkihez sem ihasonlíthatót. A mostani három kiállítás ‘gyűjteményes, de csak mintegy harmadában „visszatekintő”: a művek többsége az utóbbi két esztendőben született és legkivált ezt a sajátos önvilágot tükrözi, a felfedezés megnyerő örömét. Motívumaiban a dél-dunántúli pásztorfaragások figurái (betyárok és pandúrok, szarvasok, Gacsaly Pesta és a pásztorok királya stb.), a népballadák ismét életre kelt figurális és formai világa. Képben és rajzban az emberi lét első tizedei által alapozódott tudat felejthetetlen emlékei: mézeskalácsból öntött, ízes lófej, elgyötört petróleumlámpa, súlyos pinceikulcs, faragott- festett és boltozatos „szökröny”, virágzó szentkép a fehérre meszelt falon vagy egy hatalmas fekete madárfejbe zárt falusi világ lehet az elmondottak alapja és példája is. Az „életútjának felén” átlépett ember újra felelevenedő, súlyos és elválaszthatatlan nosztalgiái. Végvári 1. János: Olasz temető (óla)) A hozzánk nőtt élmények átplántálódnalk a szemlélőbe is: egy művészi pályának bizonyára jelentős fordulójához érkezett, valós emlékeit már nem kendőző, elmélyült és rokonszenves gondolkodó festőt állítanak a képei elé. Falu és nagyvilág, magyarság és Európa, atavisztikus élmény és korszerű kultúra törékeny kölcsönhatásai a képeken, és ezeknek a pároknak az összefonódásából jeles eredmények születhetnek. A szellemi és művészi tisztulás folyamatát hozták: a mostani kiállítás már nemcsak kiváló ígéret, de rangos beteljesülés is. Ezek ízét közvetítik talán a mellékelt grafikák, a festő neve érdemes az emlékezetünkre. BODRI FERENC 88
