Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - KRÓNIKA - Kuntár Lajos: Új székházat kapott a Berzsenyi Könyvtár
azonban elérte a 12 384 kötetet. . . abban az időben csak a Nemzeti Múzeumi (mai Széchenyi), az Egyetemi és az Akadémiai Könyvtár forgalma múlta felül.” Á millenniumi év-dk nagy nemzeti felbuzdulásai fcultúregyesüieteket szültek országszerte. Szombathelyen Éhen Gyula polgármester 1899. július 25-én javasolta az egyesület létrehozását s a könyvtárt is befogadó „kultúrpalota” felépítését. Figyelemre méltó a könyvtárra vonatkozó indoklása: „. . . megyeimé alapját egy megyei könyvtárnak, mely központi igazgatás és felügyelet mellett a vármegye minden kis falujában kiterjesztené üdvös és művelő hatását.” Éhen mellett Kárpáti Kelemen, Szombathely monográfiája egyik írója, volt a leglelkesebb támogatója a könyvtárala- pításnalk. 1899. október 29-én, a kultúr- egyesület ünnepi ülésén a kitűzött célokat ismertetve hangsúlyozta: „Első, amit használandó eszközeink sorában megemlítek, amiben ón a műveltség terjesztésének legközvetlenebbül ható tényezőjét látom, a könyv, melynek nyomain mindig áldás fakad, íha jó, ha belőle az értelem erőt, a lélek hasznos táplálékot, a szív nemes érzelmieket merít” . . . A könyvtárnak nagy szerepet szántak az alapítók. A megye lakosságához címzett felhívásukban külön is nyomatókot adtak annak a törekvésnek, hogy az egyesület olyan „könyvtárt szeretne felállítani a lakosság szolgálatára, melynek fiókjai egyelőre a megyei járások székhelyein, idővel a kisebb csomópontokul kínálkozó községekben, később talán már egyes megyei községekben is hasznos eszközei lesznek az önművelésnek.” A Vasvármegye 1899. augusztus 24-ii számában ránk maradt felhívás nagyon érdekes, hiszen a hetven évvel ezelőtti törekvések a mai könyvtári hálózat modelljét célozták. Éhen, Kárpáti és a többi „közművelődési apostol” tervei nemesek és előremutatók voltak. Nem rajtuk múlott, hogy a közkönyvtárügy megrekedt a városoknál. A járási székhelyek és a „megyei községek” nem fértek bele az állam gondoskodásába. Később is csak népkönyvtár! szinten. A Vasvármegye ós Szombathely város Kultúregyesiilete által fenntartott, közkönyvtárnál is szüksége volt a társadalom segítésére. Jánossy Gábor (könyvtárigazgató a helyi sajtón keresztül kérte az elfekvő könyvek felajánlását. Az 1900. január 18-án közzétett kérését nagy pátosszal fogalmazta: „Nemcsak ismereteink gyarapodnak, nemcsak szívünk és lelkünk gyönyörködik, épül a szellemi alkotások élvezetében, a magyar irodalom termékeinek olvasgatásánál, hanem a mi drága, a mi féltett kincsünk, gyönyörűen zengő nyelvünknek szeretete is erősödik, a hazaszeretetünk is meghatványozódik ezáltal.” Szombathely múlt század végi fejlődése kedvezően hatott a könyvtárügy alakulására. Kiépült vasútvonalai bekapcsolták az ország vérkeringésébe, sőt a szomszédos országokkal is erősítették a kapcsolatot. A gazdag ós soiknétű sajtó a hítkö2llésen és tájékoztatáson kívül az irodalom népszerűsítését is szolgálta. A könyv, az olvasás sokak résziére vált szükségszerűvé. Erősödött a könyvtár. Az évi 1000 korona államsegély mellett a város jelentős ösiszeggel biztosította a fejlődést. Jánossy után Ujváry Edét állította a könyvtár élére. A ő szakvéleménye alapján szerezte be a korszerű raktározást biztosító vasállványzatot. A könyvállomány ós az azt igénybevevők száma is szépen növekedett, de nem tartósan, mert a munkásmozgalom erősödése, az éleződő társadalmi (harc elterelte az uralkodó osztály figyelmét a közművelődésről, illetve úgy támogatta, hogy az az ő érdekeit szolgálja. Az elleniforradalmi korszakiban to- vábbnövdkedett a hatóságok nemtorödé- se az 1910-lben a fcultúrházban elhelyezett ís „kúltúregyesületi könyvtár” néven emlegetett intézmény sorsa iránt. A könyvtárt 1914 óta vezető dr. Pável Ágoston számtalanszor panaszolta írásaiban a könyvtár lelesettségét. Milyen ihű tükre az állapotoknak az 1926-ban 575
