Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Simonyi Imre: Két groteszk (vers)
SÍ MONY I IMRE Két groteszk AGYRÁZKÓDÁS Miután az az autó elütött: huszonnégy órát eszméletlen feküdtem. Utóbb a sebésztanár közölte velem: csodával határos, hogy megértem a másnapot. Nem nagy eset s főként nem újkeletű ez nálam — legyintettem. Egy költő, egy magyar költő minden elkövetkező napját csakis csodával határos módon érheti meg. Hát igen .. . igen .. - mondta a sebésztanár a romlatlan lelkek béketűrésével. — Node most pihennünk kell, mert még gyöngék vagyunk •— tett a helyemre. S tudtam, arra szavaz, hogy az agyrázkódás beszél még belőlem. Pihentem hát - mivel még gyöngék voltunk. . . Azóta is készültem, hogy megírom a tanárnak: kitűnő diagnosztának tartom. Csupán az fér nehezen a fejembe, hogy mitől is mozog olyan otthonosan agyrázkódás-kérdésben valaki, aki jobbára autón jár s így viszonylag kevés az esélye, hogy valaha is elüsse a költészet.. . AZ IS BOLOND... Mióta divatba ment át kis- és nagypolgártársaim körében legalább egy kifacsart mosónő és egy csendőrverte öregbéres-felmenö kimutatása: én töredelmesen bevallom: ezer évre visszamenőleg értelmiségi ősöktől származom. Ugyanis — legjobb tudásom szerint — törzsökösen épelméjű (értelmiségi) családom első olyan hajtása volnék, aki költővé lett-volt Magyarhonban .. . 498
