Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Simonyi Imre: A végén (vers)
A végén Ügy hírlik hogy a végén József Attila már csak sírt. Nem is sírt, nem is ö sírt: folytak a könnyei. A könnyei sírtak. Ő már nem. Akkor már nem. A végén már nem ő: a könnyei.. . . .. hogy Krúdy a végén már csak hallgatott. — Bár igaz ö már korábban is hallgatott. — Az ágyúcső hallgat úgy a lövés előtti pillanatban. Korábban úgy hallgatott. Később úgy, miként az ágyúcső a lövés utáni pillanatban. Később úgy hallgatott. A végén, a végén már úgy hallgatott mint a csend két robbanás között, ha szétfeszíti vállát, asztalra könyököl háttal a világnak s egy üveg rizlingbe bámul.. . . .. hogy Bartók a végén tiszta gyolcsinget öltött magára s volt aki látni vélte amint egy szárnyaló pentaton emelte a felhők fölé túl a csillagokon egészen fel a pokolig ...
