Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Bertók László: Most (vers) - Káldi János: Egy expedíció megtalált naplójából (vers)
Azoik odaát nem moccantak. Az űriben közeledő árnyék már rájuk, borult. Józsi harmadszor fökzegte f-ej-ét a hold iránt.---- VUUUUUUUU'UUUU ... Böhm füléhez szorította tenyerét. Hirtelen indulattal Józsiba rúgott. Védekezésbe állít, de senki n-eim támadta. — Anyátok hüllye szentségit — tajtékzott. A levegőibe .sújtott, aztán elindult. Némán, egymásra sandítva követtük a szűk Magtár-közön. Lent az utcán csarfelve, kacarászva asszonycsapat közeledett. Rétessel, friss éjféli sülttel a .pékség felől. BE RT ÓK LÁSZLÓ Most Most kellene a szeretet, most, hogy húga kiszenvedett. Ebben a kozmikus huzatban az ókeresztény mozgalmi dallam. Egy kő, ahol egymásnak háttal, park, szabadságos katonákkal, egy melegítő kiskutya-orrlyuk, most kellene egy bekötő út, egy holdkomp, értekezlet, valami, nem tudok hasonlítani. KÁLÓI JÁNOS Idáig 'futottunk, minden oldalról: jéghegyek. Oly nagy volt a csönd, hogy szinte süvített. Ülők, akik itt mentek tovább, ránk is emlékezzetek! 497 Egy expedíció megtalált naplójából
