Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Péterfi Gyula: Utak és távlatok

rintem nemcsak a forma a döntő, mert klasz- sziikus és modern formában is lehet unalmas, semmitmondó, vagy akár értelmetlen verset írni.

Dénes: A realizmus követője vagyok, mert véleményem szerint ez az izmusok alapja. A modem irányzatok közül az impresszionizmust érzem közelállónak. Különben nincs olyan költészet, amely teljesen el tudna zárkózni a különböző hatások elől.- Kitől tanulnál a legtöbbet?

Ozsvald: A népiesek nyomán indultam, hiszen élményvilágom erre predesztinált. Diákkoromban, tanáraim jóvoltából, a nyugatotokhoz vonzódtam. A ma felszínre kerülő szellemi áramlatokat is figyelemmel kísérem, ha nem is értek mindenben egyet ezekkel.

Dénes: Petőfi volt az elindítóm. Aztán jöttek a többiek: Ady, Kosztolányi, Babits, József, Sinka, Dsida, Gulyás Pál, Szabó Lőrinc, Áprily Lajos, Nadányi Zoltán. Nagyon szeretem Illyés Gyulát, akit legnagyobb élő költőnknek tartok. Szóval ezek voltak az elindítók és ezek az örök kísérők.- Van-e kimondottan ,,kisebbségi” költészet, és ha van, ?ni ennek a feladata?

Ozsvald: Erről állandóan vitatkozunk, tehát - van. Lényegéről, feladatairól köteteket lehetne - sőt kellene - írni.

Dénes: Van kisebbségi irodalom, sajátos jegyekkel bíró .kisebbségi költészet. És ennek problémái nem azonosak a magyarországi problémákkal, bár a nyelv, a történelem, a szellemiség kevés eltéréssel ugyanaz. A kisebbségi irodalomban, tehát a költészetben is, sokkal erősebbek a környező népek impulzusai, több idegen anyagot szív magába.. Ez egyrészt gazdagít, másrészt polarizál. Feladata? Maradjon nemzeti, de egyben európai is. Ne legyen konokul elzárkózott, de jellegtelen sem. Másik feladata, hogy a költészet szavával is mélyítse a közös hazában élő népek barátságát, tehát vállalnia kell a szellemi közlekedőedény szerepét is.- Mi véleményed a csehszlovákiai magyar irodalomkritikáról?

Ozsvald: Hivatkozhatnék Arany Jánosra, de minek tegyem. Az önkifejezés, a megírás dolga az enyém. Amit alkotunk, arról mindenkinek joga van megmondani a véleményét.

Dénes: Hazai irodalomkritikáról úgyszólván nem beszélhetünk. Az utóbbi évtizedben átfogó, tudományosan megalapozott bírálatok nem jelentek meg, kritikusi gárdát nem neveltünk, tehát a bírálat „szabad vadászterület”. A kritika, az objektív értékítélet hiánya

bizonytalanságot, kapkodást eredményez. Sajnos, egyelőre semmi remény a változásra.- Beszéljetek valamit a hazai magyar könyvkiadásról. Milyen tejinivalók vannak ezen a téren?

Ozsvald: Nézd, ón most nem akarok a példán yszámok kérdéséről beszélni, csak egyik bánatomat említem meg. Ez a megjelent kötetek uniformizált „bakaszürke” kötése. Igaz, jó versnek nem kell cégér, de a változatosság nem ártana. Ebiben például Romániában is, Jugoszláviában is messze megelőznek bennünket, nem beszélve Magyarországról.

Dénes: Nagy eredmény, hogy a Versbarátok Köre segítségével a verskötetek átlagos négyszázas példányszámát két-báromezerre emeltük. De a tagpóldányok közé sorolhatnának évente egy-egy antológiát, amely bemutatná költészetünk fejlődését.- Én ugyan - bár nem vagyok költő - a két-háromezres példányszámot is kevésnek tartom, és főleg a hazai lírai műveltség növelését hiányolom, és ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményetek az úgynevezett ,,fiatal költőkről” ?

Ozsvald: A vélemények még a fiaitalok antológiájának megjelenése előtt jelentek meg a lapokban. Talán várjuk meg a válogatást, reméljük, hogy vagy pozitív, vagy negatív, de mindenféleképpen konkrét választ ad.

Dénes: Megvallom, az úgynevezett „fiatal költők” alkotásaihoz lélekben nem tudok közel kerülni. Persze azt sem tudom, hogy bennem van-e a hiba, vagy bennük. Más a hullámhosszuk. Lehet, hogy van közöttük tehetséges költő, die még a teremtés káoszában élnek, túlságosan elvontak, megfoghatatlan ok, tünékenyek. Szerintem a költészetben több bizonyosság, szókimondás, határozottság kell. Visszatetsző az encrváltságuk, meghasonlotr- ságuk, talajtallanságuik. A modernség jelszava nem lehet örök álca, örök mentség, végül ki kell derülnie, hogy ki érdemel bizalmat és ki nem.- Ván-e az olvasók részéről érdeklődés e. versek iránt?

Ozsvald: Néha azt hiszem, hogy nincs. Azonban egy-egy jól sikerült — nem megrendezett! - irodalmi est vagy beszélgetés ismét fel lelkesít.

Dénes: Érzésem szerint egyre többen olvasnak verseket. Sokan azonban idegenkednek az úgynevezett „modern” költészettől. Nem értik. Valahogyan át kellene hidalni az olvasók és a fiatal költők között egyre mélyülő szakadékot. A vád kölcsönös. Az olva