Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Maros Dénes: Levágott medvetalp (elbeszélés)

- Üljön már de, idegesít, ha álló nő előtt ülök.

Etika megvonta a vállát, a fiú mellé telepedett, a heverőre:- Így jó?- Nemcsak jó, szép is.- Nem.- De igen.- Megint kezdi?- Kezdjük, nem?

Percekre elakadtak. Az asszony kezdett új témát:- Furcsa még nekem itt. Két hete esküvőre hívtak. Jól éreztem magam. Szeretném, ha befogadnának maguk közé. Hazajöttem. Éjfél elmúlt már. Olvasgattam. Egy férfi utánam jött, megzörgette az ablakot, ijedtemben az asztalra kuporodtam, és arra gondoltam, milyen gyenge az ajtó zára, lakatot keld vennem vagy vaspántot. Reggel láttam, hogy összetörte -a virágaimat, szép medvetalpam volt, levágta. .. Ez is illetlenség, idegennek beszélni róla.- Ha betörte volna az ajtót?- A szeneslapát a kályha mellett feküdt.

Megkeseredett szájjal ültek. A kávét itták már, amikor megszólalt a férfi:- Mindig célravezetőbb a fcérlelés. Persze az ajtón belül.- Néha semmi sem célravezető.- Akinek a csendes nézelődés is elég?- Kiről beszél?- Magamról, természetesen. Mindig magamról beszélek. Mindkét szemem fáj már a fáradtságtól, annyira nézem, és annyit se mond, örülök, vagy ne legyen kíváncsi, menjen a fenébe, vagy mit bánom én, mit.- Örülök. Örülök, hogy valaki beszél hozzám. Tudom, hogy Imrének hívják, és jólesik, hogy eljött.

Hátrasimította a haját, elmosolyodott. Nem volt törvényszerű, hogy engedett. Nem ígért a mosoly semmit. Arról panaszkodott, hogy éjjel úgy érezte, egér futott át a paplanán. Imre azt mondta, Krúdy szerint ez váratlan szerelmeskedést jelent.

Aztán:- Nem lenne szabad - súgta.- A lapát most is a kályhánál áll - mutatta a fiú.- Inkább kérlelj!- Csak kérek.- De ostobaságot.- Kérlek. ..

Félmeztelenül zárta be az ajtót. A szeme tágranyílt, nyirkos volt a tenyere az izgalomtól, mégis minden alapvetően másként történt, nem természetszerűleg következett a hirtelen jött sírás, a váratlan öröm, a görcsös szorítás sem.- Hunyd le a szemed - kérlelte Imrét.- Látni akarlak.- Ne, olyan üres a tekinteted.- Hallgass!

Félkönyékre támaszkodva nézte a fiú:- Gyönyörű a melled, nem képzeltem ilyen szépnek.- Adj egy cigarettát - mondta Erika.- Dohányzol?- Nem akarok beszélni.

Magához húzta az asszonyt játszott nyakába nőtt hajával.

36