Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Maros Dénes: Levágott medvetalp (elbeszélés)
- így gondoltad a látogatást?- Azt hittem, büszke leszek utána.- Őszinte vagy.- Üres a tekintetem.- A magamét láttam benne.- A tiéd csupa feledem. Most is remegsz, és nem tudom, mitől.- Legyél csak nyugodtan büszke. Ha majd szeretőt tartok, nem remegek a fáradtságtól. Az udvaron gyerekek lármáztak, nyers, rikácsoló hangon. A férfi szívesen elindult volna már, harminc kilométer hepehupás út várta még, és valahogy nem akaró clzott szólni az éjszakáért. Simogatta az asszonyt, akihez köze lett, s aki most éberen figyelt a hangokra:- Már így is megismerem őket. Ezt hallgasd, ezt a sípszót. Cigánygyerek, még mindig mezítláb küldik az iskolába. Jövő héten meglátogatom a szüleit. Voltál te már ilyen nyomorult családnál?- Nincs kedvem gyönyörködni bennük.- Nem is azért. Ahogy Imréhez bújt, megmozdultak a gyékényszőnyeg előtt a figurák. Torz rándulás volt a mozdulatuk, akár az olajosképű gyereké, amikor a cipőről kérdezte.- Azt hiszed, örülnének neked? A segítségedre nincs szükségük, a sajnálkozásod megszégyeníti őket.- Szeretném, ha cipőt vennének neki.- És ha az apja nem tud írni, megtanítod. Egy nap majd levelet ír városba szakadt fiának, aki rossz útra tért. Kedves történet.- Ha neked igazad volna. . .- Igazam van.- Miért mondod? Ezeket a figurákat otthon kaptam, az ottani tanítványaimtól. Ha hazamegyek, sorra látogatnák.- Hallgasd a gyerekeidet, ide gyűltek az ablak alá.- Játszanak.- Fülelnek.- Ugyan! A roló melletti résen át négy apróság feje látszott, egyik az ablaküvegnek nyomta orrát.- Nincs is itthon - szólt. Tanácstalanul álldogáltak, aztán elnyargaltak az udvar másik végébe. A kocsmaajtóban sörösüveggel férfi állt, megmosolyogta őket. Erősen sötétedett. Erika a díványon gubbasztott tétova arccal, Imre szótlanul öltözött. Félt a földúttól.- Bejöhetnél néha hozzám. Kényelmesebb és nem feltűnő. Itt kíváncsiskodnak a kölykök, zörögnek a legények, lesnek az öregek. Nem tudsz elmozdulni? Gondosan kötötte a nyakkendőjét.- Rendiben? - kérdezte. Erika bólintott.- írj egy lapot, mikor érkezel. Szájoncsókoltia, megcirógatta a mellét, az ajtóból még visszaszólt:- Takarózz be, megfázol. Nagyot csattant a zár. Szervusz, siess a motoroddal, hisz neked könnyű, „takard, be magad, és gyere, várlak, mert jó vagy szeretőnek”, a kölykeim, a parasztjaim az ón bajom, honnan is 37
