Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Maros Dénes: Levágott medvetalp (elbeszélés)
MAROS DÉNES Kevesen csinálnák utánam ezt az utat november elején, kölcsönimotonral, miikor a szól majd elmetszi a bokámat, s micsoda rossz út, állítólag télen busz sem jár erre, pedig nem lenne csúnya vidék, közel a láp, dús aljú tőle az erdő, a védett égerfás kitűnő vadászterület, igaz, nyár kivételével csak csizmában ajánlatos arra csatangolni; fogok-e még valaha is csatangolni, 'évek óta nem kóboroltam a természet, a kirándulás kedvéért, mindig hasznos utakra járok, ha ugyan hasznos út lesz a mai. Ha lehet hinni a nők tekintetének, nem kudarc vár, lassan már tíz éve mást sem teszek, mint a tekintetüket figyelem, minden marhaságot elkövetek értük, ócska Danuviára ülök, kizötyögök az isten háta mögé, mert a véletlen összehozott egy jó mellű nővel, az sem biztos, hogy jó mellű, nálam tizenöt-húsz évvel idősebb férfiak is tévednek, múltkor egy taxisofőr vigyorgott rám: „Formás kislány, a kardigánját átböki a cicije”, én meg bólogattam, pedig a látszatot dicsérte, most meg a látszat kedvéért fagyok össze, a gerincemen csurog a 'hideg veríték, még tíz kilométer, betonon percek alatt lefutnám, ezen valami kő kivághatja a gumit, aztán gyalogolhatok, a tulaj életében nem viszi ilyen útra a tragacsát, nem vehet újat évente, az istenit, a makadám- na'k is vége, talán még a szélén legkemónyébb a földút; mivel tudsz kárpótolni, drága, mindent megérdemlők ezért az útért, egyáltalán ki jut neked ebben a köpés- nyi falúban, az agronómus, ha van, vagy a pap, vagy a hetente érkező állatorvos, a többiekkel beszélgetni sem tudsz, „Mondjon egy-két szót az elidegenedésről, János bácsi, mit olvasott utoljára, édes néném, tetszett-e, a Temetetlen holtak”, íbiszen téged minden érdekel, társas lény az ember, gondolkodó, „Tessék nézni tanító néni, a Jancsi gyereknél megint nincs zsebkendő”, két kilométert 'gyalogol az iskoláig, nem elég az, még zsebkendője is legyen, hát jövök már, Erika, átfázva, nyakig sárosán, mert hívtál, te hívtál, „Ha egyszer arra jár, nézzen be hozzám, higgye el, örülök, ha kibeszélgethetem magam, a délutánok rettenetesen csendesek, még alig ismerek valakit, ketten tanítunk az iskolában, a kolléganőm rém aranyos, de idős, már húsz éve tanít itt, nemrég építkezett, nyáron sem mozdult el hazulról, mit mondjunk egymásnak, nem beszélgethetünk mindig a gyerekekről, a képzőben éjfélig is vitatkoztunk mindenféléről, szóval ha arra jár. . mert én sokat utazom, de nem ébbe a sárfészekbe, édes, ide kizárólag a te kedvedért jövök, nem hiszem, hogy hiába, másfél évig éltél a férjeddel, tudom, nem vagy már gyerek, és ki (jut itt neked, kettőnk közül talán neked fontosabb, ne tagadd, hisz érzem, a szemed tágranyílt, nyirkos a tenyered az izgalomtól, ne félj, nerm várom meg, hogy kérlelj, csak ez a rohadt sár ne lenne, ez a hideg latyak, -majd nálad megmosdom, jó meleg vízben, kívánom a szeszt, de csak akkor iszom, ha magadnál tartasz éjszakára, síkos az út, és havonta csak egyszer-kétszer motorozom, nem, akkor sem nőket cipelek, utálom a mandinert, a kéglim egyszerű és biztonságos, kihasználom, bár soha nem jegyeztem, ki járt nálam, 34 Levágott medvetalp
