Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: István király ábrázolása a képzőművészetben

land magas színvonalú technikai tudás, a tökéletesen .megoldott elrendezés, a ragyogó anyagszerűség (Benczúr) egyik iogbraivúrosafab műviévé avatja a képet, melynek eredményein túl - a Budavár visszavételét és a lkát Mátyás kompozíciót kivéve - már nem is jutott. Képességeinek tetőfokát jelenti a mű, azonban valójában már születése idején is a festőd tudás múltját reprezentálta. . . a galéria tónus, a kosztümös, parádés történelmi vásznaik ideje lejáróban volt.” (Telepy Katalin: Benczúr, i960.)

Benczúr Gyula imás művén is szerepel István király, így a budapesti Szent István Bazilikában lévő nagyméretű képén, imélyindk témája: Szent István felajánlja a koronát (1902). A festményhez készített vázlatok - .sok más esethez hasonlóan - fes- tőibbek, kevésbé kimódoltak, mint a végleges nagy kép.

A historizmus .stílusában fogant Stróbl Alajos szobra (1906), mely a Halászbástyán áll; elhelyezése révén a legismertebb az István királyt ábrázoló művek közül. A lovas szobrot így jellemzi a kartárs műkritifcus, Lyika Károly Szobrás'zatunik a századfordulón című könyvében: „Tíz éven át foglalkoztátta Stróbit S«ant István lovas szobra. Nincs emiléksizobtunik, amely nagyobb midkilkészülődóssel jött volna létre, mint ez. Stróbl mindenekelőtt keresett egy építészt, aki imam a XX. (Században él, hanem a korai középkorban. Ezt hamar megtalálta a Halászbástya szerzőjében, Schu- lek Frigyesben, akinek csak a teste lakott Budán, lelke még mindig a román és gótikus időkben bolyongott. Ez szerkesztett a lovas szobor számára 'egy olyan hatalmas talpazatot, amelynek nincs párja a magyar emlékművek közt. Mát nem is talpazat, hanem óriást oltárépítmény, a korai középkor oszlopaival, stilizált oroszlánjaival, szimbolikus dombottnűveivel, dús ornamentikájával. Ennek a hatalmas kőailkotmiánynak tetejére komponálta a mester a bronz lovas szobrot. Mindeneikelőtt átkutátta az Ist- vánikorabeli régészeti szertárt, egy királyinak azon korabeli ruhatárát, palástjának domború aranyhímzését, ennek minden részletét, cipőit, hajviseletét, kesztyűit, egy fejedelem paripájának dús szerszámát, pityfceit, fityegőit, gazdag bőrdíszét, csillogó fém- rátótait. Ez a tömérdek dísz most mind rákerült a szoborra és úgy elborította, hogy a paripából és lovasból nem sok maradt szabadon. Évekig foglalkoztatta a mester játékos kedvét a tömérdek régészeti csecsebecse, .szinte .már nem is szobrásza, íhianetm csaknem finoman cizelláló ötvösmunka.”

Mai ízlésünk soknak tartja Stróbl szobrának „történelmi kosztümét”. Sidló Ferenc Székesfehérváron felállított lovas szobrában (1938.) viszont a mozgás, az erő, az uralkodói hatalom pózát találjuk túlzottnak. Az energikusan lépő ló lábainak, testének, leszegatt fejének íveit és egyeneseit a délceg tartásé király hatalmas palástjának fedőivel titmusoisam rendezte el a művész, aki láthatóan monumentális hatásra törekedett műve készítésekor. A .nagyvonalú elképzelés azonban erőszakoltan (hangsúlyos formákkal párosult - ez teszi rideggé, kevésbé megnyerővé a szobrot, Ibár alkotójának legjobb műveként tartja számon -a szakirodalom.

Fia Stróbl művét illusztratív jellege, iSidlóét hivalkodó formálása miatt .értékeljük kevesebbre, mint egykori pártfogói, Medgyessy Ferencnek Győrött felállított István király lovas szobrát részben ezek hiánya miatt tartjuk sokra. „Szent István alakja - Medgyessy önarcképe - keményen, s mégis valami keresetlen ünnepélyességgel ül a lovon, kinyújtott .jobbjában jogart tart. A paripa kissé jobbra hajló feje, a király kevéssé balra tartó törzse, a köpenynek, ia szalblyánalk, a kantárnak könnyed ornamentikája finom ütemmuzsikávail szövi át a szobor súlyos tömbjét. Sok bujkáló ív-, felület- és szögjáték lazítja a tömeg tömörségét, s teszi ünnepélyessé, de mégis otthonos melegségéivé ezt a szobrot. A farok hajtása a köpenyen és a bal vállon át, a ló előre nyúló jobb lábán át ível, s a szobrot valósággal boltozatba zárja, a körvonalat világossá, .messziről is jól felismerhetővé teszi. . . Érdekes volt látni, hogy a köpeny s a viselet redőinck rendezett játékában hogyan váltotta valóra Medgyessy fiatalkori iá358