Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: A Vashegy kincse
Futólag meghallgatjuk az igazgató rögtönzött 'előadását. Rengeteg szakkifejezés és vegyjel: „...a talkum anyakőzeüe a diaíbáz, melyfnék [kitörési helye Ausztriában van, de a lávaár 'kelet felé elvéfconyodik. Általában 20-30 méter vastag szerpentinből képződött a lal őrit, majd ébből a italkum. A vulkáni forróvizes oldatok bőséges kovasa- vat hoztak magukkal, ímely egyrészt a talkosodást tette lehetővé, másrészt erősen ko- vásította a szerpentint és a kloititoikat. Az egyes rétegeik vastagsága a gyűrő, préselő és kihcngerlö geológiai hatások miatt igen változó. A tallkuim főleg a szarpantinttestok szegélyében, megnyúlt lencsékben jelentkezik. Maga a szerpentin kemény vagy mál- 1)0tt fekete, zöld, szikiké, (benne ilmenit- és miagnetitcsomók ismerhetők fal. Kisebb repedéseit gyakran szálas azbeszt tölti (ki. Az erősebben talkosodott szerpentin világosabb iszínű, kisebb gócokban fehér ... A talkum CaOMgCC>3 + SZO2 + FC2O3 tehát különböző vegyületelkből tevődik össze. A Világos színű alkáli-, mész- és Vassze- gény talk a legjobb [minőségű. A felsőcsatári ásvány imiaginézinlmot tartalmaz legnagyobb százalékban.” Látva türelmetlenségünket, a bánya 'ismertetését inkább Nagy László technikusra, kísérőnkre bízza az igazgató. Követtük a rokonszenves arcú, szőke fiatalembert a zöldcserjés hegyoldalba vájt bányakapuig, melynek fehérre meszelt, parabola alakú nyílása fölé keresztbefekteüett éket és kalapácsot festették. A bejárat mellett légsűrítő zihál. Megvárjuk míg kiér a csillés, aztán elindulnák egymás mögött. Mindjárt az első fordulónál a léghuzattól 'sisteregni kezdenék a karbidlámpák, egyre kisebbre húzódik lángjuk. Addig csavargatjuk a szábályozókulcsot, míg végre a kétágú féayszárny újból Ikinő a láimpacsőből, és apró fehér lepkeként verdess. Árnyak táncéinak a fatámokkal bélelt zöldesszürke falon. Gsiizmáidk eupoginak a sáriban. A si- nek között tócsák, a felszínről átszivárgó csapadék szábályos időközökben csöpög a gerendákról. Puha, nyomasztó sötétség lelőttünk lés utánunk.- Hűvös van - hangom tompán kopog a kihalt folyosó csendjében. Csekély ingadozással télen-nyáron 14 fokos a bánya hőmérséklete. Alacsony és szűk a folyosó. Magas ember ki sem húzhatja magát, különben beveri a fejét, illetve a kobakját. Hamarosan rájövök, hogy vezetőnk csak alkkor beszéd, ha kérdezem. A -vízsaintes folyosót, mély a külszínről vezet a bányába, tárónak nevezi.- A táró az a tárna? A laikusnak kijáró szünet következik és egy Ikis cinikus éllel magyarázza:- A táró az a táró. Vízszintesem átszeli a bányát, vágatok ágaznak le róla és az ereszfcéken fal- és lejuthatunk az alattunk vagy felettünk lévő szintekre. Majd 'ha a „padlástól a pinoéig” végigjárjuk, könnyebben megérti. 'Százöt méter a bánya függőleges átmérője, vagyis képzeljenek el egy 30 emeletes házat a hegy belsejében. A tetőt a csúcstól 15 méteres föld választja iel, az országút szintjéhez mértan körülbelül 16 emeletnyi mélységben is vannak már feltárt vágataink. Durván ácsolt létrához érünk. A gyalulatlain élű lótrafofcolk belemélyednek gumicsizmám talpába. Csúszik a nedves fa, lassan kapaszkodunk felfelé. A nyolcvanadik fok után szűk padkára lépünk. Már azt hittem vége, de Ibalraáttal újból folytatjuk útun'k.- Fulladok, mintha ritkulna a levegő - suttogja kolléganőm.- Pedig itt még kitűnőek a ilógviszornyok - vigasztalja útikalauzunk. Elmondja, hogy ő Tatabányán végezte a technikumot, miközben a szénbányában is váijárfcodott, szóval tudja, mi az a légszomj. Guruló robaj közeledik fejünk felett, majd hirtelen úgy érezzük megrázkódik a bánya. Kövülten figyelünk.- Mi volt ez, robbantottak? 346
