Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: A Vashegy kincse
Kifliiktől degeszre tömött zsebbel jön a kocsivezető. - Párszáz méter és ott leszünk - belotapos a gázpedálba, könnyedén az út közepére irányítja bahemót járgányunkat.- Voltak már lenn a bányában?- Még nem.- Mikor nézik meg?- Majd ha lesz rajta ablak - mondja a fahumorú hórihorgas. A többiek haho- táznak. Végre! Bekanyarodunk a hosszan elnyúló szürke ibarákk előtt. Irodáidat, fürdőt, öltözőt, ebédlőt látni a nyitott ablakokon át. Magas rákltárszerű épülethez érünk. Szélesre tárt kapujához fordul az autó.- Ha iparkodnak, délután szívesen visszavisz üik magukat - hangzik a darabos, de kedves invitálás. Itt is így köszönnek,: ]ó szerencsét! A barakk folyosóján egy fontoskodó férfi állja utunkat.- A bányadgazgatót keressük.- Nincs itt, már két órája lement a bányába.- Jó, akkor utánamegyümk.- Hahó, nem úgy van az már! Honnan jöttek, (kük maguk, van papírjuk? Mert ha nincs minisztériumi vagy az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat Dunántúli Műveinek pilisvörösvári központjától engedélyük, akkor. . . - itt kifogy a szuszból, gyorsan levegőt vesz és erélyesen leszögezi - akkor ne is álmodjanak arról, hogy le- mehetnök. Teleszívom a tüdőmet, hogy kellő szózuhataggal válaszolhassak, de az aj tónyílásból betódúló fényt elállija valaki és megnyugtatóan közbeszól egy bariton:- Imre, rendben van már minden, telefonon Megbeszéltük. Szóljál, légy szíves, Nagy Laoinak, hogy kísérje lie iaz elvtársinőfcet. Marika, hozzon kiét öltözet ruhát - szól a mellettünk elhaladó takarítónőnek Tegyed István bányaigazgató és még sajnálkozva hozzáteszi - elnézést, de a gumicsizmáink 43-asak. Fejünkön a bőrbevonatú kobak, lötyögő, szürke vászonkabát, buggyos nadrágunk .a kurtkorodó orrú gumicsizmánk szárába tűrve, majdhogy teljes legyen a „szerelés”, még egy-egy karbidlámpát is adnák kezünkbe. 345
