Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Moldova György: Mohácsi mesterek
MOLDOVA GYÖRGY Mohácsi mesterek i. Boda István molnár „Az én első malmomat még 1930-ban vettem a Pazaroktól négyezer pengőért. Nem is volt egyben ennyi pénzem, kölcsönt kellett felvennem apám szőlőjére és házára. Abban az időben hat vízimalom működött Mohácson, nem számítóim ide a pa- takmalmokat, például a Csele pataikra települt Paprika malmot, mert az igazi vízimalmot a Duna hajtja. Az egyik malmot 'beljebb, a másikat kijjebb kötötték ‘ki, de nem rendszertelenül, az én malmomnak is megvolt a maga kijelölt helye, negyven méterre a parttól. Ezt az előírást mindenkinek tisztelni kellett, Ihia valamelyik hajó mégis nekiment egy maiamnak, a társaság megfizette a kárt. Az én malmom két hajótestből állt, vörös fenyőből épült, az a jó fa a malomhoz, tizennégy méter hosszú szálakból ácsolták össze a fenékét. Csák a rögzítő macska volt vasból, hetvenöt méter hasistzú lánc tartozott hozzá. A partról csónakkal hoztam be az őrlőtöket, a rakomány néha negyven mázsa körül járt, de egyedül hajtottam la csónakot, így is meg akartam spórolni két pengőt. Bent a malomban egy ember segített, nehezen találtaim megfelelőt, mert imolnáika az senk van, de a molnár, az ritka. Volt például egy Riasz Gyuri nevű segédem, éppen ei kellett mennem, rábíztam a mállmot. Őrlés közben kiugrott az egyik hengerláb, nem törődött vele, az egész búza lefutott iá hajóba. Télen sem álltunk le, ilyenkor a jéggyár szünetelt, kölcsönadta nekem a villanymotorját. Sokat kellett dolgoznom, a molnár keveset alszik, mert ha a garat megüresedett, azonnal «megszólal a csengő. Az őrletás akkoriban még nem úgy folyt, mint máma, hogy beadják a búzát és kapnak érte lisztet. A paraszt rászánt két-három napot, kocsira szállt, és bent aludt a malomban a zsákjain, nehogy lopjanak a búzájából, vagy összekeverjék máséval. Megszabta azt is, «hogy milyenre őröljék, nagyon szerették például a bodorkorpás lisztet, az abból sütött kenyér olyan ízű, mint a «dió. Nem pénzzel fizettek, ihaneim búzában. Egy mázsáiból a paraszt kapott 65 kiló lisztet és 20 kiló korpát, a többi nekem maradt. * Károm év alatt kifizettem az adósságomat, megint kaphattam bankkölcsönt, de hogy egy új malmot vehessek, el kéllett adnom a régit. Sajnáltam megválni tőle, ezután is mindig néztem, hol tart. i944nben a németek kivágták az összes mohácsi vízimalom fenekét és elsüllyesztették őket, akkor láttam utoljára az ón első malmomat, a víz kisodorta a Cigány zátonyra. Évi ezerpengős részletekben kellett törlesztenam a banknak, az új malom sem tudott kiötölni aranyi pénzt, törtem a fejem, hogy miihez kezdj'ek. A kereskedők elég 335
