Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: Vázlat Nemesmedvesről

április 4. közötti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország egész terül ötének felszabadítását a német megszállóktól”.

De Nem es med vés számiára még késett a béke, az áhított nyugalom. A határdombokon, osztrák területen kiépített harcállásokba befészkelte magát egy harcoló német csoport, és tartotta az állásokat, amíg a német visszavonulás a Pinka völgyiében megtörtént. Helyzeti előnyt élvezett. A kedves, eldugott kis falucska jó célpontnak bizonyult. S benne minden, ami csak mozgott.

Ki gondolta t olna, hogy távol a ifőútvonáláktól, a műúttól, ezen a csendes, félreeső kis helyen próbálja meg így az embereket a háború? Hogy itt, ahol semmiféle katonai berendezés, isiammiféle harcászati célpont nem vdlt, itt torpan meg a front a falu felett? Hogy amikor hazánk már felszabadult a fasiszta járom alól, elbben a kis faluban még szedi áldozatait az elszabadult fenevad? Április 4-13 között kisebb-magyobb lövöldözéseik állandóan voltak. Többen meghaltak és megsebesültek.

Golyótól találva - ez áll az egyházi halotti anyakönyvbon Puomimer Edémé 29 éves fiatalasszony és négyéves kisfia, Pumimer Albert, a 79 éves özvegy Puimimer Ferencnié és a négyéves Gdhardt Gizella neve mellett. Golyótól találva - 1945. április 5-én, a kis Gizella április ó-án (az állami anyaikönyben csiaik a Gehardit-kislány szerepeli, s halála napjaként április 4-ét jelölték meg). Pumánemé szívéhez szorította gyermekét, amikor ki osont a bunkerből, s az emlékezet szerint egy golyó járta át mindkettőjük testét, oltotta ki életüket.

Az orosz katonák (kötözték a sebesülteket. Aztán, -hogy elejét vegyék minden további tragikus veszteségnék a lakosságból, a falu központi részén lakókat április 10-én arra kérték, hogy pakoljanak fel és az erdő Védelme lallatt húzódjanak el Vasszentmi- háíyra, Gasztonyba. Biztonságban tudva a civil lakosságot, Ikifüstölilk határon túli állásaikból a nemeteket. így is történt, de a németek a menekülő lakosságot sem kímélteik. Ketten is megsebesülték, szilánkot kaptak, egy férfi meg is halt.

Tizenharmadikára végül elcsitult a csatazaj. Az embereik visszatérhettek. A látvány, ami fogadta őket, szomorú volt. Kiégett házak, gazdasági épületek, kilőtt harckocsik az úüszélen, megrokkant hidak, szanaszét heverő lövedékek. Egész családok lakóháza vagy melléképülete pusztult el. Nyolc ház, 2 5 istálló, pajta teljesen. Összesen tehát 33 súlyosan károsult, egy alig 320 lelkes községben.

A halottakat el kellett temetni. A szovjet katonákat kiésőhb a szentgotthárdi hősi temetőbe szállították. A polgári személyeket április 14-án siratta el a kiisharang.

,,Délután Nemesmedvest látogattam .meg és temettem. Soha nem hittam volna, hogy így is végzek temetést. Közös sírba, csak úgy, koporsó nélküli, a ruhában, amelyben meghaltak, került ifjú Pummierné és négyéves kisfia, valamint a 79 éves Pummer Ferencné . . . Külön .sírba, de szintén koporsó nélkül került Géhardit József négyéves kislánya ...” - írta a História Domusba a plébános.

A lelki és anyagi károk sokáig éreztették hatásúkat és nagyon megviselték a lakosságot - emlékezett vissza Bodó Sándomé, a falu akkori tanítónője. - De az emberek hozzáláttak a munkához, mindent beültettek, a határ gyönyörű volt.

írásos dokumentumok hiányában egy ideig .nagyon nehéz követni az eseményeiket úgy, ahogy megtörténtek. Minden valószínűség szerint a faluban földosztásra nem Ikerült sor. Nem is nagyon kerülhetett, mert a lkát 100 holdon felüli nagybirtok erdőből állt, s a földreform az erdőkre nem terjedt ki. A vasszantmihá'lyi plébánia História Domusá- ban is, ahol a környék falvaiban lezajlott földosztással foglalkozik, mindössze ennyi áll: ,,A oamesmodvesi grófi erdők az állam tulajdonába .mentek át.” Az állami levéltár331