Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Sarkady Sándor: Gárdonyi Béla: Arcok, utak, állomások
népköltészetet semmiképpen sem szabad holmi állóvíznek, lezárt ügynek tekinteni — okvetlen igaza van. A népdal nemcsak a múlt században kérdezett, kérdez ma is. És a teljes válasszal nemcsak Virág Benedek, Petőfi, Arany, Vörösmarty, Vikár maradtak adósok. Adósok vagyunk mi is. „A népdal a megiratlan idők Urai emlékezete” - írja Csoóri. És ha emlékezetünket teljessé akarjuk tenni, e megiratlan idők lírai kincsét időről időre elő kell vennünk, újraértékelnünk és össze kell vetnünk mindenkori tudásunkkal. Egykor elindula tizenkét kömíves című tanulmánya az elveszett, illetve a hiányzó magyar dráma fölkutatására indul és elvezet a népbailladához. Ez a tanulmány az előbbihez hasonlóan gazdag eddig nem ismert, vagy kellőképpen figyelemre nem méltatott szempontokban. ,,Ha keserűek és szellemesek vagyunk, azt mondjuk: azért nincsenek drámáink, mert mi inkább éltük, mint írtuk őket” A szkepszis talán kissé túlozó, de az állítás lényege egyáltalán nem az. Elfogadható állításnak tűnik fel az, hogy történelmünk csapásai mindenkor a nemzet -teljességét érintették, az egyéni drámák beleolvadtak a „nagy” drámákba és szinte népiesültek ezáltal ... Nem lehet azonban a nemzeti dráma hiányát pusztán a történelemmel magyarázni! Az, hogy irodalmunkGárdonyi Béla: Arcok, utak, állomások Gárdonyi Béla első könyvét nyugodtan dicsérhetem és ajánlhatom az olvasónak. Már akkor kedvező benyomásom, jó véleményem volt róla, mikor mint jeligés írást olvastam a megyei felszabadulási pályázaton. Véleményemben sokadmagammal osztoztam; a riportfüzér első díja-t kapott. Most, újra olvasva is, az írások frissesége, valóságíze kap meg leginkább. Tavasz-szaga van a kis könyvnek, mint az ifjúságnak, melyről minden története szól. Kisalföldi fiatalok ügyében nyomoz a riporter: győri, soproni, mosonmagyaróvári (és környéki) „arcok”-at kap lencsevégre, induló ,,utak-”-on pásztáz végig felvevőgépével, s hosszabban elidőz egy-egy „állomásinál. A híradó-technikájú riportsorozat szemlátomást arra a kérdésre keres feleletet: Milyen is a mai fiatalság? - Gárdonyi válaszában ból a nemzeti dráma hiányzik, tény. De nem szükségszerű tény! Hogy miért nem, efölött érdemes volna vitázni... Van azonban egy másik igen fontos - félig pszichológiai, félig történeti - szempont is, amely ha vigaszul nem is, magyarázatként szolgálhat a nemzeti dráma hiányát illetően: „Társadalmi életünkben a félmegoldások örökös ismétlődése, és szellemi életünkben ugyanígy a végletektől való örökös tartózkodás.” Talán ez utóbbi támasztja alá 'legerősebben az állítást: a nemzeti dráma hiánya nem volt szükségszerű. És ma sem az. (De már talán meg is született a cáfolat és a válasz is egyúttal Illyés Gyula Tiszták című művében - amelyet a közelmúltban mutatott be a Pécsi Nemzeti Színház . . .) Bár írása végén maga Csoóri hárítja cl a „nagyotakarás” tanulmányával szemben esetlegesen fölhozható vádját: nem volt szándéka irodalomtudományunk új „felhőkarcolóit” fölépíteni, mondhatjuk: ezek a tanulmányok ha nem is felhőkarcolók, mindenesetre világító- tornyok, megbízható fényeikhez bárki igazodhat, aki e tengereken lavírozva kikötőt keres. De mindezek csak szempontok egy írói magatartás megközelítéséhez. Hogyan emelkedik egy fiatal író egy kis nemzet irodalmának első vonalába . . . BEBESI KÁROLY lemond az öreges, bölcselkedő didaktizálásró), s igyekszik elkerülni az elsietett summázások buktatóit is. „Eggyel túl a harmincon” már van olyan érett s még van olyan fiatal az ember, hogy ítéletében se megcsontosodott, se elhamarkodott ne legyen. (Ennek az erénynek köszönhető, hogy Gárdonyi Béla munkája, bár elsősorban a fiatalság kistükre, sóik tanulsággal szolgál az idősebb korosztálybeliek számára is). Az Arcok, utak, állomásokéban egy kaleidoszkóp színes képei villognak előttünk: érettségi előtt és után álló fiatalokkal találkozunk, pályaválasztók „Lenni vagy nem lenni?” monológját halljuk, az „Extra Budapestem non est vita?” kérdésére felel egy mosonmagyaróvári fiatal munkásházaspár és egy soproni tanár. KISZ-klubok törzsgárdájával „jövünk össze”, irodalmi színpadok dobogóira és kulisszái mögé látunk tizennyolc éves diák beszél szülőkről, tanárokról, politikáról. . . Aztán hirtelen egy szolid hábén (házibulin) Kati kibújik a melltartójából, a hajnali derengésben két csitri kuporog egy kül281
