Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZEMLE - Siklós Olga: Balázs Béla utolsó drámáiról

turgia igen sok isimért és jól bevált módszerét alkalmazza, hogy nézőiben a szüksé­ges „tudatkioserólést” elérje. Balázs Béla ebben a drámában az elsődleges (szempontok mellett a megformá­lással is sajátos úton járt. A népdeáma és a balladák drámai stílusjegyeit vonultatja fel - keverve a polgári dráma naturalista eszközeivel. Az (ötvözés nem mindig sikerük tökéletesen, s így a népdráma elemei (gyakran elválnak a polgári drámáétól. Az öreg­asszony titokzatos felbukkanásai, a németek tekerni démoni gyűlölet szétveti a polgári kereteket és a simára csiszolt mondatokat. A (halottas ének vissza-visszaöérő motívu­ma és szimbolizmusa azonban igazi népdrámába váló hangulatot teremt. A különbö­ző elemek keveredése, a terjedelmes (dialógusok sokat levonnak a Boszorkáinytánc ér­tékeiből, de témaválasztása, szenvedélyassége és nyíltsága alapján jelentős állomása a kialakuló magyar drámának. A Boszorkánytánc egy tudatos író szembefordulása a polgári drámával. Balázs Béla talán egyetlen (darabjával sem tudott a közönséghez olyan közel ke­rülni, mint a Boszorkánytánccal. Nagyon közel a háború élményéhez a közönség meg­érezte, hogy egy rokonszenves nép valami olyat cselekedett, amely méltán váltotta ki az egész világ elismerését. Az emberi magatartás egy (embertelen kor gyűrűjében való­di drámai anyaggá lett, és a jól időzített bemutató igazán hatásos volt. Balázs Béla a Boszorkánytánaban megkezdett témát folytatja a A fű újra feláll című drámájában (Vér a határon címmel is (szerepel). A darabot a Nemzeti Színház­nak nyújtja be. Sürgető leveleire az alábbi válasz étkezik: „F. hó 16-án kelt soraidat megkaptam. Megértem, hogy most, a jugoszláv-ma- gyar kultúrkapcsolatok felvétele időszerűnek tartja darabod előadását. Természetes, hogy ismét foglalkoznunk kell ezzel a dologgal, mégpedig érdeme szerint és a sze­mélyed iránt érzett tisztelet és barátság jegyében. Azonban engedd tneg, hogy meg­jegyezzem: mi ezzel a művel már két ízben is foglalkoztunk. Anélkül, hogy drama­turgiai értékét vagy színszerűségét érinteni akarnám, megállapítottuk, hogy a cselek­mény, a mese, a mondanivaló túlságosan is közel áll hozzánk, hogysem nem lenne ké­nyes, sőt kínos. A Boszorkánytánc, amely mint darab és mondanivaló sokkal jobb, még kedvezőbb légkörben sem tudta beváltani a hozzáfűzött várakozást. Ho­gyan várjuk ezt ma A fű újra feláll című darabodtól?” (Ez a levél ugyancsak az MTA Könyvtárának kézirattárában található.) Major Tamás kitért a (darab bemutatása elől. A darabot visszautasító érvei nans dramaturgiaiak. A politikai érvek pedig arőisen Vitathatók. Mögöttük az a ki nem mondott, de nyilvánvaló tendencia húzódik meg, mely oly megdöbbentő már a Révai­hoz írt fentebb idézett levélben is. A kommunista Balázs Bélának nem volt helye a Nemzeti Színháziban. Színpadot csak a polgári magánszínházaikban kapott. A fű újra feláll című dráma hőisei magyar és szerb parasztok. Ott élnek a ha­tár két oldalán. Határőrség és sorompó választja él őket, (de csak formailag. A csa­ládok a sorompó két oldalán azonos gondolatnkal, érzelmekkel és gondokkal élnek. Egymás jószomszédai, rokonai. Magyar lány szerb fiúhoz megy feleségül, és jó szo­kás szerint családi kalákában segítik egymás munkáját. A kaláka minit régi népi szo­kás, a szövetkezés egymás megsegítésének szinte ősi formája, az együvé tartozás drá­mai megfogalmazásaiként is igen szerencsés motívuma a darabnak. (Az egymásrata- lálás, a szövetkezett mozgalom később -oly görcsösen Ikeresett irodalmi kifejeződése kap természetes, magától értetődő és hiteles megfogalmazást Balázs e drámájában.) Ez az önkéntes szövetkezés a munkára, majd az osztozkodás a munka utáni örömök­ben a „könnyebb együtt” nagyszerű gondolatát fejezi ki, (megtoldva egy igen termé­szetes internacionalizmussal is, azzal, hotgy a magyar és szerb parasztnak, a magyar és 272

Next

/
Oldalképek
Tartalom