Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Kun Béla az írókortársak között

szemle

Kun Béla az író-kortársak között

,,Ez nem forradalom. Már özönlenek vissza Oroszországból a rnagyar katonák. Kun Béla már küldözgeti velük bakancsaikba rejtve a röpiratokat és az igazi forradalmat; amikor Kun Béla az elvtársaival hazaérkezik. . . akkor lesz itt az igazi forradalom!’’

(Ady Endre - 1918, telelő)

„Ezekben a feljegyzésekben kerülni kell a politikát, amely még mindig ökölbe szorítva tartja kezét zsebében: de a tegnapok ködlovagjai közül mégsem maradhat ki Károlyi Mihály, akármennyi igazságos és igazságtalan szenvedélyesség lobog figurája körül. . - kezdi Krúdy „az Elnök” bemutatását 1925-ben. Nagy napokra emlékező,

szeretettel írt arckép ez, bátor tett, nemkülönben pár lap után Kun Béla portréja. Az idézett évszám menti és magyarázza Krúdy néhány ma .már kesernyés megállapítását, az írás mindenképpen nosztalgikus emlékezés ia forradalmakra: vágyakra, tervekre, eszményekre és álmokra, melyek megvalósulására aligha juthatott idő. A bukás után már remény is alig.

Nehezen értjük azt a félénk szerénységet, amelynek folytán Krúdy újabban megjelent gyűjteményes kötetéből (A tegnapok ködlovagjai - Bp. 1961.) a Kun Béláról szóló egykori írás kimaradt. A megjelenés idejére figyelmezve (1925!) megállapítható, hogy jóval több melegség és ragaszkodás jellemzi, mint amennyi akkor és a témában megengedhető. És talán az első a hazai emlékezések közül, melyben a népbiztos alakja az ellenforradalom szokásos jelzői és gyűlölködően ízetlen mellékmondatai nélkül jelenik meg. Szívélyes és együttérző - történetével kapcsolódik 'témánkhoz is: a rövid 133 nap egyik futó éjszakáját idézi. Kun Béla Krúdyval együtt néhány kiváló írót hívott meg Heltai Jenőnek a forradalomtól kapott Iákásába, amely korábban a báró Kohneréké volt. Azért, hogy szót értsen velük, ismertesse az íróikkal a forradalom igényeit és célkitűzéseit, ő maga pedig a jelenlévőket ismerje meg, tisztázzon és tisztázódjék. Ma már kissé 'Utópisztikusnak tűnnék a tervék, melyeket előad, de a szándék - amint ezt Krúdy is érzi - mindenképpen figyelemre méltó. Szűk és szűkülő frontok között, komoly belpolitikai viharokban, súlyos gazdasági és pozicionálás bajokkal küszködve mégis kerül ideje és szava az irodalomra, személyében a pártnak az írókkal való beszélgetésre. „Lunacsarszki. . . Szovjet. . . Az irodalom központosítása. . . A könyveket ezentúl a szovjet adja ki és ezért holtig való megélhetést biztosít az íróknák. . . Elég egy könyvet írni egy .évben. . . Nem kell éppen a szovjet eszmék mellett, de ellenük sem ... Végre elkövetkezett az ,a korszak, amikor az írók magúiknak és magukban élhetnek, nincs kritizáló szerkesztő, sem kőszívű kiadó ...” - idézi Krúdy az egykori beszélgetést. És ki mert ilyeneket akkor itthon leírni?

A székekben Heltai, Kóbor, Osvát és mások, eléggé tartózkodónak tűnő társaság, Krúdy mellett Heltai talán a ilegbizakodóbb, ezért is nála jött létre a találkozó. Meg aztán lehet: néki volt egyedül alkalmas lakása. . . A szorongás és feszélyezett fé265