Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac

III. Az Ognjeni (Tüzes)

Az Ognjeni lakóhelye szintién a Fratrovac erdőiben van. Innét indul éjjelente titokzatos útjaira. Az Ognjeni ember formájú természetfeletti lény, aki csupa tűz. Pata van a lábán és hatalmas farokkal is rendelkezik. Nem azonos az ördöggel, mert szerepköre egészen más. Az ördög az ember ártalmára van. Az Ognjeni pedig távol tartja az embert a rossz cselekedettől. Az alakját egyesek úgy írják le, bogy nem más, mint egy nagy tűzgolyó.

Az Ognjeni tevékenységét leggyakrabban a Fratrovac melletti sinokosi (réten) folytatja. Ha valaki lopni jár, azt elkergeti.

„Egy alkalommal valaki korán reggel hasszúszekórrel szénát ment lopni a Fratrovac melletti rétre. Amikor odaérkeztek, a lovak megálltak és nem bírták továbbhúzni a szekeret, akárhogyan is erőlködtek. A kocsis hiába ütötte :a lovakat, nem bírták megmozdítani a szekeret. Anniikor hátra nézett, látta, hogy a kocsi nyújtófáján ül az Ognjeni. Azért nem bírták a lovak a kocsit faúzmi. Nagyon megijedt. Megfordította a lovakat, és hazament. Megfogadta, hogy többet nem megy szénát lopni” (xo).

Este felé, este, 'és kora reggel sőkszor látták röpködni az Ognjenit. Titokzatos röpködésének okát és szándékát soha senki sem ismerhette.

„Édesapám egy alkalommal esti harangszókor ment haza Répoesarudról. Amikor a Kerci dűlőhöz érkezett, látta, hogy a Fratrovac felől egy nagy tüzes golyó, az Ognjeni szalad arrafelé. Az Ognjeni egyre közelebb jött. Édesapám megállt a szekérrel: Mi lesz most? - mondta magában. Nagyon félt. - Mi lesz iákkor, 'ha nekimegy a lovaknak? - gondolta.

Egyszercsak elkanyarodott az Ognjeni a földeken befelé. Nem bántotta édesapámat. Nem történt semmi bajuk” (n).

De nemcsak a Fratrovac közelében látták őket, hanem néha egészen messzire is elrepültek és ijesztgették az éjszakai utasokat.

„A régebbi időben sokszor látták az Ognjianit az emberek, de mostanában már senki sem látja őket.

Balog bácsi a József-máj orban volt béres. Ez a major Horvátzsidányhoz tartozott. Három kilométerre lehetett a falutól. Jóska bácsi Zsidányban volt udvarolni. Amikor éjfélben hazafelé ment, és kiérve a faluból a sziilvafiasorig ért, látta, hogy a Cigányvá- gás felöl valamilyen tűz röpül a levegőben. Amikor az Ognjeni a fasor közelébe ért, Jóska bácsi úgy megijedt, hogy földbegyökerezett a lába és a félelemtől meg se tudott mozdulni. Az Ognjeni pedig felette elrepült Fratrovac felé” (15).

„Egy bácsi talicskával vitt hazafelé fát az erdőből. Amikor kiért az erdőből, már esteledett. Egyszer csak látta, hogy a Fratrovacnál van az Ognjeni. Almikor meglátta, a másik pillanatban már a talicskán ült az Ognjeni. Olyan borzalmasan súlyos lett tőle a talicska, hogy a bácsi alig (bírta hazatolni” (12).

„Ezek az Ognjemiik néha egymással is viaskodtak. A Fratrovac felől jöttek és a Vi- nograd (szőlőhegy) felett viaskodtak. Hatalmas nagy és hosszú rudakkal viaskodtak. Bn is láttam őket. Ezek a rudak is tüzesek voltak. Amikor viaskodtak, csak úgy harsogott a környék a csapások hangjától” (12).

„Egy ember egy alkalommal az udvaron estefelé dolgozott. Répát csírázott. Ö is meglátta, hogy jönnek az Ognjenik és viaskodnak. Feléjük dobott egy répát. Azok abbahagyták a viaskodást és feléje repültek. Ez az ember azonnal berohant a szobába és egész este nem mert többet kimenni az udvarra” (12).

„Egy alkalommal két leány jött haza a büki állomásról. Amikor a kertek alá értek, látták, hogy a Gajc-erdő felől a major irányában valami fényes szalad. Nagyon siettek,

247