Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac
hogy tető alá kerüljenek, mert ilyen esetben tető alá kell menni. El is érték a pajtájukat és odaálltak az eresz alá. Ez az elátkozott tüzes, az Ognjami, olyan közel rohant el mellettük, hogy a szél, amelyet csinált, majdnem elvitte őket” (13) IV. A Vratrovac melletti keresztút A Fratrovac mellett van egy ihínes keresztút. Ha valaki erre a fceresztútra áll éjfélkor és nem fél, akkor meglátja a boszorkányokat. Ha viszont fél, akkor a boszorkányok alaposan megtépik (12). Ezen a keresztúton tartják a boszorkányok éjjeli összejöveteleiket. Táncolnak, mulatnak. Mindenféle süteményeket hoznak magukkal. Ami megmaradt, az reggelre lógom- bócoá alakul át (13). Amikor befejezik összejöveteleiket, akkor fekete macskává változnak és ijesztgetik az utasokat. A fraitrovuci erdőbe mennek, ahonnét hatalmas nyávogásokat lehet hallani. „Két asszony meg egy férfi mentek egy alkalommal kora reggel a szomszéd faluba. Amikor a Fratrovac mellett elmentek, hallották, hogy hogyan nyávognak ott a macskák.- Jé, hogy nyávognak itt a macskák! - mondta az egyik. Amint ezt kimondta, máris ott termettek a macskák és a lábuk között mentek, úgy hogy állandóan botladoztak bennük. A férfinél bot volt, de nem merte megütni a macskákat, mert fék tőlük. Amikor átmentek a Répce hídján, akkor ezek a macskák eltűntök, mintha a föld nyelte volna el őket” 10). Ezen a keresztúton vigyázni kell, mert nagyon veszélyes hely. Sok furcsa dolog történhetik rajta. „Azt mindenki tudja, hogy éjféli mise alatt ezen a keresztúton senki sem tartózkodhat, mert történhet vele valami haj. Erről vitatkoztak egy alkalommal a kocsmában.- Na, ki mer vállalkozni arra, hogy éjféli mise alatt odamegy a fceresztútra? - kérdezték egymást.- Majd ón odamegyek. Én nem félek! - mondta egy éppen akkor leszerelt huszár. Amint haza ért, megbánta amit ígért, mert igazából ő is nagyon félt. De mivel fogadtak, hát 'állta is a fogadást. 'Elment a falu kaniászához. Ancsics Jóska bácsihoz. Jóska bácsi híres „tudós” volt, aki mindenféle bajban «tudott tanácsot adni. Elment hozzá és előadta problémáját.- Csák nyugodtan menj el — mondta a Jóska bácsi. - Te 'huszár voltál. Fogd a kardodat, és állj a keresztútra. Köröskörül körülötted pedig a porba rajzolj egy kört. Akármi jön larra, vagy «bármi is történik, éjfélig ki ne mozdulj onnét. A huszár elment a megadott időben a keresztútra. Odaállt, és Jóska bácsi tanácsa szerint maga körüli nagy kört rajzolt az út porába, a kardjával. Jóval éjfél előtt ment dl a keresztútra. Várt, várt, de semmi sem történt. Amikor közeledett éjfél, hallja ám, hogy egy szekér közeledik feléje hatálmas csörömpöléssel. A szekeret négy ló húzta.- Félre az útból! Félre az útból, mert elgázolunk! - kiabált nagy hangon a kocsis. A huszár meg se mozdult. A szekér a kör előtt megállt.- Mit kérsz azért, ha elmész onnét? - kérdezte a 'kocsis.- Semmit se kérek! - válaszolt a huszár.- De mégis; mit kérsz?- Egy zsák aranyat! De éjfél előtt nem mozdulok innét!- Jól van! A zsák aranyat majd hazavisszük neked. Amikor elmúlt éjfél, kilépett a huszár a körből. A lovaskocsi elhajtott. 248
