Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Zdzislaw Antoniewicz: Kétezer nap Magyarországon

Az „evakuáció” általában nagyon jól meg volt szervezve. Egyszer például a nagy­cenki tábor közelébe érkeztek teherautók. Mintegy 200 ember szökött. Mire a tábor- őrség „észrevette”, és tüzet nyitott, az autók már messze jártaik. A németek több ízben hivatalosan is interveniáltak a magyar hatóságoknál, hiszen bőven volt kifogásolnivalójuk. De a legerősebb hangot akkor ütötték meg, mikor Fran­ciaországban foglyul ejtett lengyel katonák bevallották, hogy Magyarországról jutottak oda. Enyhén szólva „szemrehányásokat” kapott a közvetlen felelős: Baló Zoltán ezre­des, a Honvédelmi Minisztérium 21. osztályának vezetője, aki a hadifoglyok és inter­náltak ügyeivel foglalkozott. Nagy lengyelbarát volt, sokan köszönhetik nekii - és tár­sainak - az életüket. Magyarázkodását azonban a németeknek is el kellett fogadniuk: „Magyarországot teljesen váratlanul érte a lengyel csapatok beözönlése; ily nagy tömeg elhelyezésére, őrzésére stb. nem voltunk felkészülve. Nekünk nincsenek nagyfe­szültségű árammal bekerített fogolytáboraink, így az internáltakat régi kastélyokban, tanyaépülete'kfoen, istállókban voltunk kénytelenek elhelyezni. Katonaságunk is kevés, öreg tartalékosokkal tudjuk csak őriztetni őket. így bizony előfordulnak szökésék, de­kát német területről is - pedig ott valószínűleg jobb az őrszolgálat - szöknek hozzánk francia és angol hadifoglyok.” Ez különben így is volt. Mivel a románok beleegyeztek, a németek többször fordultaik a magyar hatósághoz is azzal a kéréssel, hogy adják át nekik a lengyel internáltakat. Mint mondták, „sok munkaerőre van szükségük”. Persze, a nemzetközi egyezményekre hivatkozva, a ma­gyarok nemet mondtak. Csak olyanok kerültek közülünk Németországba, akik német származásúaknak vallották magúikat. Mikor Olaszország is belépett a háborúba, az „evakuálási” irány Szíria lett, Gö­rögországon és Törökországon keresztül, vagy közvetlen hajóval dalmádai kikötőből. A vándorlás Lengyelországból Magyarországra és vissza majdnem az egész háború alatt folytatódott. Mint ezer év óta mindig, akinek égett a föld a talpa alatt (ponltosiab­Részlet a ,,Tátrai visszhangok” bemutatójáról 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom