Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - FIATALOK - Szokoly Tamás: Talpig vasban (vers)
F lATALOK I SZOKOLY TAMÁS Talpig vasban Fagyott-kék ölén az égnek apró csillagok mendegélnek s hullnak alá zúzott halomba. Tört aranyán a csönd üvegének cinegék, tücskök, pókok üldögélnek, régen nem zenélnek, szőnek, s a semmibeveszőnek nem adnak jogart, se jogot. Üresen várnak kiégett emberek, hajuk a kíntól csonttá sebeseden, megroppant szándékuk ágynak dőlve vár a megkéső csodatevőre, aki rendet és békét fogan. Rájuk nézz alá itt, lélek, s lásd: már visszavezetnélek magamba, hogy tovább ne kutass. Hűvös lapátok, ködös esték szülték beléd remegő testét hajnal csipkézte bánatuknak. Anya is így volt. Levest főzött, a megélhetéssel kergetődzött, s mímelte, ami elmaradt. Apánk, a drága, ezalatt magából is kivetkőzött. Húgom szemében babákat láttam, szíve piciny kirakatában sírás is volt, meg copfos, barna, s mikor kézbe, magának akarta, nem értette, hogy nem lehet. 54
