Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Lázár Tibor: Didergő ének (vers) - Tóth Endre: Az öregedés ellen (vers)
LÁZÁR TIBOR Didergő ének A nyár tűzpiros csikói vágtatnak az égen, s lomb-porát szétrúgják a paták, és oda reménységem, hogy kapok még fényt, s hogy érzem ölelő karjaid puha melegét. Szénaillatú szád nem csókol többet, elhalkul benned a tücsökzene, mert a tarlón 120 lóerővel dong már a mezők őszi éneke. Csontjaimban sivítanak kegyetlen, rút szelek, — nem hallja senki — de én a rámzuhanó fényben dideregve énekelek. TÓTH ENDRE Az öregedés ellen Én nem várom meg gyámoltalanul, kiszolgáltatva és védtelenül, amíg a hóhér idő kínjaimtól kegyesen megszabadít. Én nem várom meg tehetetlenül, hogy szerveim rendre elromoljanak. Nem akarok bicegő, magában beszélő aggastyánként fal mentén tipegni s asztmás tüdővel kapkodni egy korty oxigén után. Nem akarok vaksin hunyorogni a fényre s dal és zene nélkül, süketen, önmagam zörejeire fülelni. 42
