Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - Kamondy László: Ketten a lelkek névsorából (elbeszélés)

Helyes, de miért? Felelet: Mert, ha a kád hibás, a víz elfolyhat, de az ecetsavnak nem szabad elfolynia. Helyes. De ha az állna elő, hogy mégis folyik a kád, mii csinál Rogozsán? Válasz: A cég ellen felveszem a tényleírást és a denaturálást azonnal beszüntetem. Vizsgabiztos: Helyes. Jeles. Kitűnő, Rogozsán! Kitüntetéssel tettem le a vizsgát — fejezte be a volt pénzügyőr —, és még az év őszén szemlésszé neveztek ki, soron kívül!

A pincér letette a két kubai rumot az asztalra.

— Hát ez igen, Boldi bátyám — szólalt meg elismerően Fájsz —, ez memória.

Rogozsán elmosolyodott, aztán az asztalosmesteréhez koccintva a kupicáját, ■ így szólt:

— Szervusz, Sámuel öcsém. Szólíts ezentúl pertu Boldi bátyámnak.

— Isten éltessen bennünket, Boldi bátyám — válaszolta Fájsz tisztelettel.

Fölhajtották a rumot.

— Azelőtt — szólalt meg Rogozsán —, hej, de sok kupicával le-lehajigáltam én, hej de sokat! De huszonhárom éve egy gyűszűnyit se ittam, töményét.

— Hogyan és miért tértél meg, Boldi bátyám — kérdezte az asztalos, szomorúan.

— Hajaj — sóhajtott föl Rogozsán. — Micsoda memóriám volt nekem. Ha a Pénzügyi Évkönyv 1936-os számát bárhol fölütötték, én szóról szóra fújtam még a zárójelet is! Postajövedék, szeszadó, bélyeg- és jogilleték, raffinálás és az összes büntető határozatok, amik léteztek, ahol éppen kinyitották. Nyissuk fel például próbaképpen a 141. oldalt — a volt pénzügyőr az üres kupicába tekintett és lehunyta a szemét —, azon is mondjuk a b gömbölyű zárójel bekezdést! Kezdem! A termelési adót fizető szeszfőzdéknél a minden főzőkészülékre és a művelet minden napjára a feldolgozott cefremennyiség mindenik üst töltőképességének gömbölyű zárójel űrtartalma Ve részének zárójel bezárva hússzoros mennyiségével... és ezen cefremennyiség minden hektoliterje után hat fok al- kohol-nyeredék számíttatik. Folytonosan működő főzőkészülékeknél a cefremennyiség szakértők meghallgatása mellett állapíttatik meg és az alkohol-nye- redék szintén ...

Az asztalos elismerően nézett a gyöngyöző homlokú nyugállományú pénzügyőrre, aki jókedvűen félrehajtotta a fejét az idézet után, s átadta magát a cigányzene élvezetének.

— Nyeredék — ismételte Fájsz —, ezt a szót még sose hallottam, Boldi bátyám, isten bizony.

— Azt kérdezted az imént öcsém — szólalt meg Rogozsán egy hallgató alatt —, hogy hogyan és miként tértem én meg? Negyvenhét esztendős koromban, egy évvel azelőtt, hogy elvesztettem a függetlenségemet, egy csütörtöki napon és gyalogszerrel a rokonaimhoz indultam a szomszéd faluba. Délután három óra lehetett, félúton Repceháza felé, amikor kitört a zivatar, dörgött, vil- lámlott. Dörgött és villámlott, aztán zumm, mintha dézsából öntenék rád a felhőlevet. Beálltam egy fa alá, egy szederfa alá, bár tudtam, nem szabad fa alá állni ilyenkor a határban. Állok a fa alatt, egyszercsak drrr, közvetlen a mellettem levő fába vág a villám. Bele a fába, és aki alatta állt, egy gatyás paraszt, kaszával, azonnal visszaadá lelkét, de én, az agglegény életben maradtam a teremtő szándéka szerint — fejezte be Rogozsán —, azért, hogy megtérítselek.

Az asztalos homloka ráncba futott, aztán kitette a százast az asztalra.

— Igyuk el mégis, Boldi bátyám — mondta —, ha már olyan bonyolult az élet. Mert nekem a te megtérésed olyan magas és olyan érthetetlen, mint a

28