Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Kamondy László: Ketten a lelkek névsorából (elbeszélés)
szentháromságban a Szentlélek isten. Az Atyát és a Fiút még csak értem, de a Szentleiket galamb képében egyáltalán nem tudom elképzelni. Semmilyen galambnak a képében! Ez az én hibám, és nem pediglen az, hogy nem hiszek az örök életben. Mert, ha én a Szentlélekben hinnék, az örök életben is hinnék, Boldi bátyám! Rogozsán eltette a százast, aztán így szólt: — Fizetek, öcsém, aztán hazakísérsz. Az asztalos konokan ingatta a fejét. —■ Nem, Boldi bátyám — mondta —, nem kísérlek haza, mert erre a büdös rumra kevés egy korsó! Erre még meg kell, hogy igyunk egy pikolót! Kérj még egy pikolót, kérlek szépen, aztán isten bizony hazakísérlek. Az asztalos ezek után felállt és kiment. Mire visszajött, két korsó állt az asztalon, s Rogozsán Boldizsár könnyezett. — Mi baj, Boldi bátyám — kérdezte Fájsz, megdöbbenve. — Semmi öcsém, semmi — válaszolta Rogozsán —, de ez a rum valóban úgy kupán vágott, mint ahogy mi szoktuk a nyulat, mint látod, teljesen lenyak- lóttam tőle és az emlékektől. Fájsz kiitta a sörét. — Idd ki te is, bátyám — mondta —, aztán mehetünk. — Nem — ingatta a fejét a volt pénzügyőr —, ne menjünk még, öcsém. Hallgassunk még egy kis zenét! Huszonhárom éve nem ittam szeszes italt... se mint főszemlész, se mint civil! — Azt mondom, ne sajnáld, Boldi bátyám — sóhajtott föl az asztalos és Giziké felé tekintett -—, az ital nem jó tanácsadója az erkölcsöknek. — De igenis sajnálom — válaszolta Rogozsán —, sajnálom, hogy nem voltam kocsmában és nem hallgattam magyar cigányzenét! — Ideintsem a prímást, bátyám? — Intsd ide, kérlek szépen — válaszolta Rogozsán —, és húzasd el vele a Deres már a határ-t, piano! Miközben a prímás átéléssel játszotta a Deres már a határt-1, Rogozsán lehunyta a szemét, és könnyezett, mint egy vén betyár. — Boldi bátyám — mondta Fájsz, elérzékenyülve, miután az adószedő ga- vallérosan átnyújtott egy húszast a prímásnak —, nem gondoltam, hogy ilyen derék ember vagy... ilyen derék emberek vannak a fináncok között, amikor töröltetni akartál a lelkek névsorából. Rogozsán megállj-t intett a prímásnak, aztán felállt, és a botján táncoló kanca fejére támaszkodva zenekísérettel így válaszolt: — Nagy a feje, búsuljon a ló Egy lé-hé-lekért búsulni de jó!! Az asztalosmester is fölemelkedett, s duettben így folytatták: — Gombház, sej ... S egymás vállát átölelve elindultak a kijárat felé. — Édes öcsém, luciferkó — szólalt meg Rogozsán Boldizsár, botjára és újdonsült barátjára támaszkodva a Főtér sarkán —, te most hazakísérsz, de a százast csak reggel kapod vissza . .. amikor a nyulat átviszem hozzátok pároztatni. 29
