Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - DOKUMENTUM - Honti József: Híres angol orvos 150 évvel ezelőtti utazása Veszprém megyében
hogy pótolják ennek hiányát, bőségesen elláttak kellemes füredi ásványvízzel. Veszprém egyenetlen mészkőszikla dombon fekszik különös módon és romantikusan. A püspöki palota, a ferencesrendi kolostor, a papnevelde, a piaristák kollégiuma és a vár- megyeháza egy nagy szigetet alkotó sziklán épültek, amelyiknek az alapjánál a Séd folyó folyik, levágva a külvárosok egy részét. Azért, hogy vízzel ellássák a sziklát, szellemes szerkezetet konstruáltak a környék egyik malomépítőjének segítségével, ami a völgy egyik forrásának vizét ólamcsöveken keresztül a legmagasabb részekre is felnyomja. Ezt egy a folyó által forgatott kerékkel hajtják végre; sok más kereket is hajt a folyó, némelyek malmokat működtetnek, mások makkgubacsőrlő gépeket hajtanak. Másnap korán reggel piacra igyekvő vidékiekkel voltak tele az utcák. Az asszonyok a legnagyobb fehér posztó fejfedőt viselték, amit valaha láttam. Mindannyian fejükön hozták kosarakban kis áruikat; nagy részük rozskenyeret vitt, ami ezen a vidéken a piacokon a kiskereskedések áruja és ilyet nagyon ritkán lehet látni üzletekben . . . Veszprém piaca bor és gabona tekintetében fontos és még Székesfehérvár piacánál is látogatottabb, de a város közel sincs olyan jól kiépülve. Elhagyva e helyet olyan fennsíkon haladtunk keresztül, ahol a mészkövet alig fedi talaj, mégis közepes termést ad. Nemsokára egy faluba értünk, ami nagyon szép volt, bár teljesen magyar terv szerint épült. Egy széles utca két oldalán vannak a házak kis udvarral és kúttal. A kép erdős dombokkal lezárt. Minden ház mögött gyümölcsös vagy szilváskert volt. A vidék nagyon szép lett, és más falvakat is elhagytunk, melyekben az ácsmunka pazar bősége jelezte a fa megmunkálásának könnyedségét. Közel az úthoz egy magaslaton négyszög alakú erőd maradványai álltak, azt mondták, a törökök építették. Ezen a részen minden faluban németek laktak. Valóban, mióta elhagytam Pécset, oly gyakori volt a német település, hogy a magyar nyelv ismeretére álig volt szükség. Most a Bakony erdőségében voltunk, és bár a telepesek ipara nagy részben termőfölddé alakította az erdőt, mégis látszottak a terület korábbi állapotának határozott jelei. A falvak itt nagyon gyorsan követték egymást, és minden azt mutatta, hogy a német telepesek magasabb színvonalú iparral rendelkeznek, mint a magyarok vagy szlávok. Majdnem minden házban készítettek fa gereblyét, lapátot és villát, amiket a mezőgazdaságban használnak. Miután elhagytunk egy szép vidéket, dombot, völgyet, erdőt, gabonaföldet, megérkeztünk Városlődre. Kértem a postamestert, hogy vezessen egy műhelybe. Gyümölcsös közepén állt egy fészer, ami kemencét és egy kazánt fedett. Itt a paraszt társával és egy-két bérmunkással dolgozott. Olcsón szerezték be az erdőből a fát és aztán a terjedelemtől függően a kívánt méretű darabokba vágták. Amikor éppen láttam őket, szénaforgató villákat készítettek, és ezt nagyon ügyesen csinálták. A megfelelő darabokba vágott fát félhosszúságban beledugták a kazán forró vizébe, aztán egy negyed óráig benntartották, majd miután kivették, a kívánt mértékben meggörbítették és faókkel összeillesztették a részeket. Azután a villákat fából készült szerkezetbe helyezték, ami arra szolgált, hogy megtartsák formájukat, és az egészet kemencébe tették, hogy jól kiszárítsák. így nagyon csinos fa szénaforgató villákat készítettek. Megdöbbenve hallottam, hogy ezeket száz darabonként 20 forintnál olcsóbban árusítják. . . . Mint mondtam, ez az ipar az erdő ezen részén fekvő néhány faluban volt csupán; ellátja nemcsak egész Magyarországot, de Erdélyt és Bécset is. A következő faluban, ahova érkeztem, szintén a falusi iparnak egy sajátos ágát űzték. A vargányát (Boletus), ami taplókban nő a fákon, alakították át könnyű pipává; ezt minden magyar és német a zsebében hordja és belőle Magyarország évente több mint 300 mázsát visz ki külföldre. A munkások hasonlóképpen jól ismerik a készítés módját, csinos darabokat készítenek, melyek bőrhöz hasonlók és kellemes köny- nyű úti tokba rakják. A készítés általános menete a következő: a fákról összegyűjtik a gombákat, egy hónapra halomba rakják, ez alatt az idő alatt merevségük csökken. 88
