Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Kassák "redivivus"
Kassák „redivivus” Ügy tűnik, hogy a simává csiszolt és a kerti törpévé aszalt cím mégiscsak találó: a vihart és sokféle visszhangot váltott mester a közelmúlt felismerések köztudatában klasszikussá érik tevékenységének minden ágazatával. A költő és a szerkesztő már lexikonok és tankönyvek Parnasszusán, de idetart az esztéta és a festő is, a konstruktivizmus klasszikusa, ha hazájában akadnak még képzőművészetének értetlenkedő ellenreformátorai is. Az utóbbi esztendőkben alig múlt el „eleinket idéző” tárlat világszerte neve és képei nélkül: Párizsban egyéni gyűjteményesei voltak, szerepelt a dadára emlékező kiállítások (Genf, New York, Zürich, Párizs, Köln, Tokió) vagy az avantgárdra, a konstruktivizmusra visszatekintők falain (Frankfurt, Berlin, Nürnberg stb.), Londonban Vasarelyvel, ismét csak Párizsban Sonia Delaunay-vel, az Arp házaspárral közösen és másutt, másokkal és tovább. A kritika minden alkalommal - Firenzében és Torinóban, de Varsóban és Prágában ugyanígy - felfedező örömmel üdvözölte nevét és képeit kedvelt irányzata klasszikumának alakítói (Theo van Doesburg, Liszickij, Male- vics, Moholy-Nagy stb.) és reprezentánsai között. Bori Imre és Körner Éva közösen kiadott könyve - Kassák irodalma és festészete, Bp, 1968, Magvető K. - hasonló fejlődés állomása volt idehaza (ugyanígy a fehérvári gyűjteményes tárlat is - 1968), és hasonló felismerés szülötte, egyben lehetősége a debreceni nyári életmű-kiállítás. Egy kissé még mindegyik „tettnek” számít, sokak szemében „merésznek” talán: az életművet sok felesleges és alig alapozott fenntartás vagy vélt óvatoskodás árnyékolja, bizonyosan több az indokolhatónál. Kassák tehát épít és rombol halálában is, mint Kazinczy tollán Palladio. Carl László (mondjuk-e: László Károly), a baseli PANDERMA kiadó és galéria magyar származású tulajdonosa - gondoljuk - nemcsak kulturális és honfitársi misz- sziót teljesít (nyilvánvalóan azt is, köszönetünk ezért), amikor Kassák „képarchitektú- rás” mappája (1965) után az életmű remekül és gondosan válogatott-szerkesztett-ti- pografált albumát adta ki (1968), felmérte bizonyára a vállalkozás jövedelmezőségét is. A szép és drága „képeskönyv” nemcsak olajképek színes reprodukcióit, fa- és linómetszetek tiszta nyomatait tartalmazza, de felidézi az életút jelesebb fotodokumentu- mait is, Rónai Dénes 1915-ben készült portréjától a puritán gyászjelentés másolatáig. Közben szöveg- és képidézetek, művek és facsimilék: a 80 esztendő értelme és állomásai. László a képversekből is válogat, tipográfiai kísérletekből, címlapokból és plakáttervekből, A tisztaság könyvének cikkeiből és versanyagából. A mester folyóiratainak részletei mellett helyet kapott a Der Sturm és az Űj írás Kassák-számának címoldala, majd Ady, Bartók, Marinetti, Ozenfant, Herwarth Walden, Michel Seuphor, Jean Cassou és mások egy-egy levelének másolata, bennük a kortárs-művészek elismerése és barátsága. Az albumot egy jó kiállítás - mint most a debreceni - képben megelevenedő forgatókönyvéhez hasonlíthatnánk. 81
