Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Kamondy László: Ketten a lelkek névsorából (elbeszélés)
— Azt hiszem — szólalt meg később —, a kanban igaza lesz, Fájsz úr! Egy olyan anyának, mint az én belgám... ha csak ötöt ellik, sokkal szebbek lehetnének a kicsinyei. Fájsz rábólintott és újra felemelte a poharát, mielőtt az asztal lapjához koppintottá volna. — Isten éltesse, Rogozsán úr — mondta —, hogy az elkezdett témánál maradjunk. — Magát is, Fájsz úr — koppintottá az asztalhoz korsóját a főszemlész, ahogy az asztalostól látta. Fájsz letörölte a szájáról a habot, aztán így szólt: — Főszemlész úr, nem haragszik, ha kérdezek valamit? Rogozsán nemet intett. — Miért vállalta el maga azt az egyházi tisztséget, ami egy asztal mellé ültetett ma bennünket? Vallásos buzgalomból, vagy kap érte valamit? Rogozsán hosszan nézte a poharát. — Mert úgy vettem észre — folytatta az asztalos —, hogy a kedves feleségének nem nagyon tetszik ez a tisztség. Ha nem érdeklődöm nála a nyulakról, lefogadom, nem árulja el, hol tartózkodik maga. — Nézze — válaszolta Rogozsán —, én most azt válaszolhatnám a kérdésére, és ez is igaz lenne, hogy énvelem a papok, velem, egyszerű parasztgyerekkel sok jót tettek gyerekkoromban, s ezért vállalom. De ez csak az igazság egyik fele lenne, mert én abból az adóból, amit beszedek, 10 azaz tíz százalékot kapok Mármint az olyanoktól, mint maguk, Fájsz úr, akik elfelejtik postán vagy személyesen befizetni az adót. Hogy a feleségemnek nem tetszik ez a tisztség, az is érthető. Az asszonyok semmit se csinálnak ingyen vagy önfeláldozásból a gyerekek nevelésén kívül, és bizonyos életkor után. Valamit mindig követelnek érte, ha azt hisszük is, hogy a mi szép szemünkért csinálják. Ezzel, azt hiszem, azt is elárultam, Fájsz úr, hogy a feleségem őnagysága nem tud a tíz százalék jutalomról. — Így már egészen más a leányzó fekvése — mosolyodott el Fájsz —, így már érthető, hogy mért fenyegetett meg maga engem, azzal, hogy töröltet a lelkek névsorából. Rogozsán bűntudatosan elkomolyodott. — Fájsz úr — mondta —, úgy látom, hogy rosszul esett magának ez a kitétel. Ne haragudjon, hogy ... — Mi tagadás — válaszolta az asztalos —, nagyon rosszul esett, főszemlész' úr! Ez is meg a végtisztesség is. Ilyet énszerintem nem lett volna szabad mondani egy olyan komoly embernek, mint maga. Mert, ha feltesszük, hogy a világot mégiscsak isten teremtette — folytatta az asztalos, s közben odamutatta a hüvelyk- és mutatóujját a pincérnek —, akkor az embert is ő teremtette feltehetőleg. A lelkek névsorából tehát a római pápa sem húzhatja ki. akkor se, ha hitetlen, csak maga az isten, aki teremtette. — Fájsz úr — szólalt meg a nyugdíjas pénzügyőr —, én mindjárt láttam, hogy maga a végtisztességet nagyon a szívére vette, és lelkiismeretfurdalásom is volt érte napokig. — A végtisztesség egészen más kérdés — felelte az asztalos —, azt énszerintem lehet így is és úgy is nézni. Ha nem fizetsz adót, nem kapsz ceremóniát, s< sírbeszédet, nem csöndítenek neked. Ez az egyik nézete a problémának, Rogozsa úr! A másik az, hogy én az utolsó pillanatban is megtérhetek, pap nélkül is! Így viszont már igazságtalan lenne, ha mégse részesítenének végtiszt ességben 24
